„A vallásos hit és egy egyházi közösséghez tartozás sokaknak az élet számos területén nyújt támaszt és erőforrást. Ennek előfeltétele a bizalom. Ha a házaspárok egymás iránti testi és lelki szerelmének átélésében az egyház bármilyen tiltása kétséget és bizonytalanságot támaszt, akkor ezt a biztonságot nyújtó bizalmat saját tekintélyével éppen az egyház ássa alá, amelynek erőt sugárzó erejében oly sokan megbíznak.
Ellentmondó tanításával és magatartásával ezt a bizalmat sajnálatos módon eljátssza, holott a mindennapi élet céljához és értelméhez távlatot nyitó fontos támasz lehetne.
Az így aláásott bizalom más területeken is károsan befolyásolja az egyháztól és a vallástól elvárt megerősítést. Az egyház életidegenné válik, nem azért, mert nem tart lépést a divatos változásokkal, hanem azért, mert egy nagyon is központi, sokakat szinte naponta testközelből érintő kérdésben nincs valóságos beleérzése az emberi élethelyzetekbe, és így előírásainak megvalósítása – mindent összevetve – több lelki kárt mint hasznot eredményeznek.
Az ellentmondás bomlasztó hatását nem mérsékelte a Magyar Püspöki Kar akkor sem, amikor 1999-ben a boldog házasságról kiadott körlevelében a fogamzásgátlás tilalmáról szóló hivatalos tanítást gondosan kerülte. A hallgatás különösen azoknak a híveknek a bizalmát ásta alá, akik már három vagy több gyereket vállaltak.
E paradox helyzet feloldásán a Püspöki Kar hallgatása azért nem segít, mert a tanítás és a mindennapi élettapasztalat közötti ellentmondás köztudomású. A sajtó és a médiák ugyanis újból és újból beszámolnak a pápai előírásról, amely minden mesterséges fogamzásgátlást egyértelműen tilt.