Szegénység, a legsikeresebb kormányprogram

„Számos módja van annak, ahogyan az állam erőszakkal megtiltja emberek foglalkoztatását, és szinte mindegyik a legszegényebb, a leginkább kiszolgáltatott társadalmi réteget sújtja a legbrutálisabban, főleg akkor, ha tudjuk, hogy általában a bérek egyenesen arányosak az intelligenciaszinttel, így a legkevesebbet kereső réteg nem feltétlen lesz képes új nyelveket megtanulni és önszorgalomból önmagát tovább képezni és több értékesíthető és magasan keresett képességre szert tenni.

Az egyik ilyen állami beavatkozás például a minimálbér. A minimálbért a propaganda egyöntetűen úgy állítja be, hogy a szegények megsegítéséért hozott törvénykezés, a valóságban viszont épp az ellenkezője az igaz. Alapvető közgazdasági igazság, hogy ha valaminek megemelik az árát, és minden más tényező változatlan marad, csökkenni fog a kereslet arra a termékre. Ez pontosan ugyanígy vonatkozik az ember munkájára is: ha az állam mesterségesen megemeli az árat, amiért az ember értékesítheti a munkáját, csökkeni fog rá a kereslet.

A valóságban ez a következőképp mutatkozik meg. Tegyük fel, hogy a minimálbér X, egy szóban forgó munkás viszont képtelen munkájával és képességeivel kitermelni X értéket egy cég számára. A munkás ezért X alatt is szerződne és a munkaadó számára is megfelelő lenne X alatt szerződést kötni – a lényeg, hogy valaki nyereségesen elvégezze a munkát. Ha viszont megtennék, bűncselekményt követnének el, börtönbe zárnák őket, ha pedig ellenállnának, kivégeznék őket az állami végrehajtók.

Az állam halálos ítélettel bünteti két ember önkéntes és kölcsönösen hasznos üzletkötését.”