Úttöröttek

„Az általam mélyen tisztelt, lapunkat időnként bölcs cikkeivel megtisztelő Trencsényi László megkérdezte a Klubrádió hallgatóit, egyetértenek-e ­azzal, hogy »több serdülőszervezet békés együttélése mellett szükség van az úttörőközösségek fennmaradására is«?

A kérdés a felvezetéssel együtt érdekes, miszerint a mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy ez a szervezet a pártállami diktatúra monopolhelyzetben lévő intézménye volt, a másikban pedig az, hogy adott sok gyereknek sok mindent, plusz még teret is pedagógiai innovációknak. Az úttörőszövetség most ünnepli a hetvenedik születésnapját, a kérdés, mely a választ is magában rejti, e hét évtized igazolására szolgál.(...)

Ez a kérdés maga is a diktatúra logikáját követi. A fennmaradás jogához jogállamban csak jog kell. És nem az, hogy valamire általában szükség legyen. A »nincs rá szükség« csak a diktatúrában jelenti azt, hogy nem létezhet. Az emberek többsége nem olvassa el a József és testvéreit, nincs rá szüksége. De ettől még nem jut eszükbe, hogy be kellene tiltani. Akinek kell, kell, akinek nem, nem. Ha viszont Révai elvtárs mondja, hogy »nekünk erre nincs szükségünk«, az azt jelenti, hogy nem jelenhet meg.

A »kétserpenyős« logikával a diktatúra minden intézményét igazolni lehet, hisz valamennyinek volt valamilyen funkciója, melyet valahogy betöltött.”