Ötletorgiába szőtt propaganda lett Miéville legjobban várt regénye

„Miéville talán ebben a regényében nyújtja át az olvasónak a legkidolgozottabb karaktereket, azt a fajta – mondjuk ki – beteg ötletorgiát, ami miatt szeretjük, pedig gond nélkül szállítja. Az viszont határozottan nem túl szórakoztató, hogy gyakran még a remek ötleteket is az osztályharcos propaganda szolgálatába állítja. Ezzel együtt egészen jó megoldások is születnek, például az, hogy a közbeszéd folyamatosan kitermeli a maga ellenálló népi hőseit, ami által életben marad a remény egy jobb világ felépítésére.

A Vastanács talán az egyik legnehezebben olvasható regény az író tollából. Nem csak azért, mert megint várnunk kell, hogy a kezdeti szándékos összezavarás után összeálljon bennünk annyira a sztori, hogy végre elkezdhessük szeretni a könyvet, hanem azért is, mert ilyen mélyrehatóan, a regénybe ennyire szorosan beleszőve még sosem foglalkozott Miéville sem a saját ideológiájának közvetítésével. Az biztos, hogy ez nehéz, azt viszont nem tudom megállapítani, hogy rossz-e. Semmiképpen sem hangzik üres szócséplésnek, egészen eredeti gondolatokkal közelíti meg a marxizmusát, mégis azért ott motoszkál az emberben valami, ami miatt kedve lenne egyszer-kétszer félretenni a könyvet. Ezzel együtt remek olvasmányélmény, akinek pedig az ideológia nem inge, az legfeljebb nem veszi magára.”