Moszkva végső célja, hogy megossza a nyugati hatalmakat és minél inkább engedményeket csikarjon ki Ukrajna ügyében.
„Egészen a közelmúltig Berlin és Washington többnyire egyetértettek abban, miképp válaszoljanak az Ukrajnában zajló orosz agresszióra, azonban mára kissé eltávolodtak az álláspontok. Eddig mindkét hatalom a szankciók súlyosbítása és a NATO-haderők növelése mellett érvelt, különösen Lengyelországra és a balti államokra nézve.
Ugyanakkor még mindig mindketten elkötelezettek amellett, hogy mind politikailag, mind anyagilag támogassák az Ukrajnában hatalmon lévő, nyugat-barát kormányt. A német fél azonban már a közelgő Brexit-referendum, illetve saját gazdasági problémái miatt egyre inkább enyhítene a fagyos hangulaton Moszkvával, és a szankciókról csak lépésről lépésre döntsenek. Világos, hogy Berlin számára fontosabb kérdés az európai uniós kohézió megtartása, mint a Kijevről szóló harc. Viszont az orosz félnek szem előtt kell tartania azt is, hogy Berlin álláspontja csak akkor marad ilyen enyhülő, amennyiben nem tapasztal agresszív katonai fellépést Ukrajna ellen.
Az Egyesült Államok pozíciója ennél szilárdabb: nyíltan kifejezett érdekében áll, hogy megakadályozza az orosz beavatkozást a közép- és kelet-európai régióban, és emellett jelentős katonai segítséget is tud biztosítani az érintett államok számára. Fontos megjegyezni azonban, hogy az USA továbbra is partnerként támaszkodik Moszkvára az Iszlám Állam elleni harcokban Szíria-szerte, valamint más kérdésekben is, amelyek a terrorizmus témáját érintik. (...)
Moszkva kettős tárgyalási taktikával él, igyekszik demonstrálni katonai erejét Ukrajnával szemben. Reméli, hogy ezzel javulhatnak kilátásai az egyeztetéseket illetően, viszont a határ menti hadosztályok méretére szigorúan figyel annak érdekében, hogy azok ne jelentsenek közvetlen fenyegetést a NATO-tagországok biztonságára nézve. Másrészt viszont az állam tisztviselői azon fáradoznak, hogy hajlandóságot mutassanak a nyugati partnerekkel való tárgyalásra és támogatásukat fejezzék ki, főleg amikor olyan kérdés kerül elő, mint az USA esetében Szíria.
Lili Bayer meglátása szerint Moszkva végső célja, hogy megossza a nyugati hatalmakat és minél inkább engedményeket csikarjon ki Ukrajna ügyében. A kifinomult játszma célja a katonai erőkkel, cáfolatokkal és a soha véget nem érő diplomáciai csúcstalálkozók tömkelegével a Nyugat egységének megbontása és Ukrajna semlegességének kiharcolása.”