Háttérhatalom és hippikapitalizmus

„Az újfajta hadviselés támogatását szolgálja az úgynevezett »soft power« is: gyakorlói kezdetben olyan államok voltak, melyek felismerték, hogy egy ideológia akár még a fegyvernél is hatékonyabb eszköz lehet. A hidegháború évei alatt a szovjet titkosszolgálat sorra próbálta beszervezni (sokszor sikerrel) a hollywoodi filmipar kulcsembereit, a CIA pedig a modern művészet absztrakt expresszionizmusnak nevezett vadhajtását támogatta komoly összegekkel, az USA kulturális felsőbbrendűségét hirdetendő. (A művelet olyan jól sikerült, hogy az értékelhetetlen műveket készítő festőkből világsztárok lettek. Ez a festmény például legutóbb nagyjából 21 milliárd forintért talált gazdása, pedig bármelyik óvodás festene ilyet.)

Na de hogy jön ide Soros? Hát úgy, hogy egy idő után a sokszor a nemzetállamok GDP-jéhez mérhető vagyonnal rendelkező világvállalatok vezetői is felismerték, hogy ha hadseregük nem is lesz, erre valójában nincs is szükségük, mert céljaikat ideológiák terjesztésével is megvalósíthatják. A cégek által gyakorolt »soft power« első generációjának szimbolikus alakja pedig Soros György. Az általa alapított és támogatott civil szervezetek persze látszólag mindig egy-egy »jó ügyért« állnak ki: oktatnak, védenek, fellépnek – s nem utolsósorban aggódnak. Valójában azonban ideológiát terjesztenek, amivel önálló hatalmi ággá váltak. Évtizedek kemény munkájával kisajátítottak maguknak olyan nehezen körülhatárolható fogalmakat, mint a »demokrácia« és a »jogállamiság«, majd ezek értelmezésére is monopóliumot szereztek. Mert ők »szakmaiak« és mentesek a politikai befolyástól. Igen ám, de mostanra kialakult az a helyzet, hogy a politika – nyilvánvalóan politikai céloktól vezérelve – elkezdte számon kérni az előbb említett ködös értékeket a nemzetállamokon és kormányaikon. Emlékezzünk vissza: Magyarországgal szemben rendszeresen az volt a gond uniós részről, hogy bár a jogszabályokat nem sértettük meg, az azok mögött meghúzódó értékeket igen. Jelenleg ugyanez zajlik Lengyelország kapcsán, csak itt az Unió már kísérletet sem tett arra, hogy bebizonyítsa a konkrét jogsértést, hanem egyből az értékeket kéri számon.

Mint azt pedig fentebb kifejtettük, e ködös fogalmak értelmezése a – többek között – Soros által létrehozott civil szervezetek monopóliuma, tehát ilyen esetekben ők lépnek fel szakértőként, ezzel direkt befolyást gyakorolva a politikára. A közvetett és a közvetlen befolyásolás határán mozog az a gyakorlat, amikor hatalomgyakorlók számára a ködös értékekre vonatkozó kötelező oktatást írnak elő – Magyarországon például minden bírónak úgynevezett »érzékenyítő tréningen« kell részt vennie. Mivel e témákat a már sokat emlegetett civil szervezetek monopolizálták, természetesen ők magyarázzák el a bíróknak is, hogy milyen szempontokra kell figyelemmel lenniük munkájuk során. Az indirekt befolyásolás azonban legalább ugyanilyen veszélyes: a társadalomi gondolkodás átformálása különböző kampányokkal, tüntetésekkel, médiaszereplésekkel tulajdonképpen országos érzékenyítő tréningek minden állampolgár számára. Ezt jelenti tehát a „soft power”. Ha pedig ezekkel az eszközökkel nem a hatalom legitim, megválasztott képviselői élnek, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy egy háttérhatalom gyakorolja azt. Soros pedig ennek a háttérhatalomnak az első generációjához tartozik.”