„Hétről hétre újabb korrupciós ügyeket tár fel. Nem lenne hatékonyabb a parlamentben szembesíteni a kormányt ezekkel az ügyekkel?
Schiffer András döntésének éppen ez volt az egyik lényeges szempontja. A parlamenti munka ugyanis gyakorlatilag kiüresedett. Az Országgyűlés olyan, mint egy múzeum tele turistákkal. Sokszor előfordul, hogy az öt LMP-s képviselőn és esetleg néhány más frakcióbeli politikuson kívül nincs senki az ülésteremben. Kis túlzással már egy állatklinikán több a pezsgő, inspiráló vita, mint a parlamentben, és valószínűleg munka is több akad. Az viszont a parlamenti politizálás mellett szólhat, hogy végre kérdezhetném Orbán Viktort. Én 2004-ben léptem be a Fideszbe, és 2013-ban távoztam onnan, ez idő alatt viszont egyszer sem tudtam beszélni a miniszterelnökkel. Pedig lett volna mondanivalóm.
Még fideszes képviselőként mit kérdezett volna?
A párt működésével kapcsolatos kétségeimről biztosan, de a Szekszárdon megismert kétes ügyekről is szóltam volna. (...)
Elképzelhető, hogy ön nemsokára jó döntéseket hozhat az LMP társelnökeként, sokan esélyesnek tekintik.
Nem tudom, hány embert jelent ez, engem egy rádióinterjú során szembesítettek, hogy állítólag esélyes vagyok. Megtisztelő, ha többen ezt mondták, de ez hosszú folyamat, és még csak el sem kezdődött, nekem pedig több olyan döntést kellene meghoznom, amiket két nap alatt nem lehet.
Pályázik a társelnöki posztra?
Ez nagyon szép kihívás lenne, nagyon nagy felelősséggel, és a mérce is magasra lett téve. Mindenesetre ha valódi támogatottságot érzek, vállalom a megméretést. Az elmúlt néhány napban volt néhány hosszú beszélgetésem a családommal és a kollégáimmal.
Elképzelhető, hogy különválik az új társelnök és az új parlamenti képviselő személye?
Bármi elképzelhető, a döntést a kongresszus fogja meghozni.”