S lőn, megleled helyed a világban

„Eközben a lényeg sem sikkad el: Quentin, a varázsvilágban uralkodósat játszó barátaitól eltérően visszavonhatatlanul felnő. Felelősen gondolkodó és cselekvő személlyé érése erős kontrasztot mutat korábbi énjével, már korántsem az a nyűglődős, örökké bánatos és elvágyódó fiatal; elfogadta sorsát, és a múlt feletti merengés helyett a jelenre és a jövőre koncentrál, arra, hogyan tudná megjavítani a dolgokat, amiket anno felelőtlenül tönkretett. Ám ezzel még egyáltalán nincs vége a dalnak, hiszen kell, hogy maradjon bennünk valami gyermeki, valami, ami naivan idealista tud maradni.

És ez A varázsló birodalmának esszenciája: hogy ehhez előbb fel kell nőni, meg kell érni és újra fel kell fedezni magunkban a gyermeket, akit azután már felelősen tudunk kezelni. Amikor már nem csak élvezni akarjuk a mágikus birodalmunkat, hanem létrehozni egy sajátot. Amikor már nincs szükségünk fájdalmas vedlésekre, mert túl vagyunk rajtuk, és elérkezett az idő a határozott, önzetlen cselekvésre, amely végre nem rólunk szól, legalábbis nem a mohó, önző, gyermeki módon. Quentin karakterén keresztül Grossman remekül tárja elénk a megérkezés és belenyugvás ezen lelkiállapotát, így kedvenc varázslónk immár bátran nevezhető valódi főhősnek.

A varázsló birodalma, köszönhetően a Fillory-béli apokaliptikus történéseknek, még meseszerűbb, mint volt, ám egyszersmind eposzibb is, méghozzá léptékekkel. A sorozatra jellemző atyai pofonosztogatás - vö. »Nőj fel végre!« - már nem a cigis dobozok elrettentésül szolgáló fonnyadt, rákos tüdővel riogató képét használja, hanem elegánsabb, szelídebb úton megy végbe, ahogy egy bölcs tanító oszt meg velünk egy tanmesét. Quentin magára találása a varázslós és fillorys máz mögött egy gyönyörű és megható fejlődéstörténetet rejt, tele szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel, de életörömmel, a vágyaink, céljaink hajszolásával és a világban betöltött helyünk meglelésével. Valahol mindannyiunkban van egy kis Quentin, akinek rögös, göröngyös utat kell bejárnia, hogy végül megérkezzen az áhított Filloryjába, elveszítse azt, majd saját magában találjon rá - és hogy rádöbbenjen, az igazi utazás még csak ezután kezdődik.”