Eközben a lényeg sem sikkad el: Quentin, a varázsvilágban uralkodósat játszó barátaitól eltérően visszavonhatatlanul felnő.
„Eközben a lényeg sem sikkad el: Quentin, a varázsvilágban uralkodósat játszó barátaitól eltérően visszavonhatatlanul felnő. Felelősen gondolkodó és cselekvő személlyé érése erős kontrasztot mutat korábbi énjével, már korántsem az a nyűglődős, örökké bánatos és elvágyódó fiatal; elfogadta sorsát, és a múlt feletti merengés helyett a jelenre és a jövőre koncentrál, arra, hogyan tudná megjavítani a dolgokat, amiket anno felelőtlenül tönkretett. Ám ezzel még egyáltalán nincs vége a dalnak, hiszen kell, hogy maradjon bennünk valami gyermeki, valami, ami naivan idealista tud maradni.
És ez A varázsló birodalmának esszenciája: hogy ehhez előbb fel kell nőni, meg kell érni és újra fel kell fedezni magunkban a gyermeket, akit azután már felelősen tudunk kezelni. Amikor már nem csak élvezni akarjuk a mágikus birodalmunkat, hanem létrehozni egy sajátot. Amikor már nincs szükségünk fájdalmas vedlésekre, mert túl vagyunk rajtuk, és elérkezett az idő a határozott, önzetlen cselekvésre, amely végre nem rólunk szól, legalábbis nem a mohó, önző, gyermeki módon. Quentin karakterén keresztül Grossman remekül tárja elénk a megérkezés és belenyugvás ezen lelkiállapotát, így kedvenc varázslónk immár bátran nevezhető valódi főhősnek.
A varázsló birodalma, köszönhetően a Fillory-béli apokaliptikus történéseknek, még meseszerűbb, mint volt, ám egyszersmind eposzibb is, méghozzá léptékekkel. A sorozatra jellemző atyai pofonosztogatás - vö. »Nőj fel végre!« - már nem a cigis dobozok elrettentésül szolgáló fonnyadt, rákos tüdővel riogató képét használja, hanem elegánsabb, szelídebb úton megy végbe, ahogy egy bölcs tanító oszt meg velünk egy tanmesét. Quentin magára találása a varázslós és fillorys máz mögött egy gyönyörű és megható fejlődéstörténetet rejt, tele szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel, de életörömmel, a vágyaink, céljaink hajszolásával és a világban betöltött helyünk meglelésével. Valahol mindannyiunkban van egy kis Quentin, akinek rögös, göröngyös utat kell bejárnia, hogy végül megérkezzen az áhított Filloryjába, elveszítse azt, majd saját magában találjon rá - és hogy rádöbbenjen, az igazi utazás még csak ezután kezdődik.”
Tárik Meszár közel-kelet szakértő új könyvében hét közkeletű sztereotípiát vesz górcső alá az arab világról. És árnyaltabb, tényekre alapozott képet fest a Közel-Keletről, mint amit a nyugati híradások és a közbeszéd sugallnak.
Dolph Lundgren nem véletlen nem lett A kategóriás akciósztár, a rendező pedig soha többet nem készíthetett mozifilmet. Ezért is érthetetlen, miért érkezik június 4-én a He-Man – A világ ura méregdrága remake-je.
A Könyvmolyképző Kiadó arra kéri könyvkereskedő partnereiket, hogy a jövő héttől hagyjanak fel a fóliázás gyakorlatával.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
