„Faymann EU-cinikusból egy nem csak az európai szociáldemokrácia köreiben tisztelt, megbízható uniós partnerré vált. A városi tanácsosból európai kancellár lett, Angela Merkelt követően a leghosszabb hivatali idővel. Nem véletlen, hogy búcsúbeszédében Faymann szinte csak az Ausztriát érintő uniós kihívásokról szólt. Úgy hangzott, mint egy megtisztult ember öröksége.
Csakhogy a bukás is épp Európa miatt következett be: a menekültválság és migrációs krízis, a munkanélküliség és a pénzügyi válság problémái miatt. Mindenekelőtt azon múlt, mert – lásd az EU-s kereskedelmi politikát és a TTIP-át – túl könnyen engedett a populizmusnak és a bulvárnak, ahelyett, hogy jobban elmagyarázta volna a polgároknak a komplexszé vált európai világot. A növekvő nacionalizmus időszakában az utódjának ez lesz a feladata.”