Abban, hogy »mit enged meg Viktor, vagy mit nem«, valójában semmi újdonság nincs. A különböző közjogi méltóságok és vezető állami tisztségviselők választási folyamatát az alaptörvény rögzíti. Az is tény, az ebben foglaltak annak ellenére sem sérültek, hogy 2010 óta a legfontosabb pozíciókba Orbán Viktorhoz közel álló emberek kerültek. Így volt ez Áder János esetében is, aki 2012. április 16-án a kormányfő javaslatára lett a Fidesz–KDNP frakciószövetség államfőjelöltje. Rubovszky állításából éppen ezért nem is az a fontos, hogy ki mit nem enged, hanem az, hogy egy évvel Áder mandátumának lejárta előtt már megszületett a döntés arról, hogy a kormánypártok nem a korábbi fideszes európai parlamenti képviselőt, az alaptörvény egyik atyját jelölik államfőnek. Valójában ez a kínos a Fidesz– KDNP számára, hiszen szinte lehetetlen lesz megmagyarázni Áder mellőzését. Azt fel sem tételezem, hogy az lenne a baj a jelenlegi államfővel, hogy elsősorban a nemzet, és nem a kormánypártok érdekeinek megfelelően látja el a feladatát...
A történet azonban nemcsak a Fidesz belső harcairól szól, hanem annál jóval többről. Arról, hogy mit gondolnak a kormánypártok a valódi sajtó működéséről. Miután Rubovszky lebukott, ő és pártja a Hír TV-t támadta meg azzal, hogy egy magánbeszélgetést hozott nyilvánosságra. Őt idézve aljasok voltak a kollégák. Szerintem meg profik, úgy, mint 12 évvel ezelőtt. 2004-es emlékeim szerint az akkor ellenzékben lévő Fidesz és a KDNP nem emelt kifogást, amikor szintén a televízió kameráinak köszönhetően derült ki, hogyan viccelődött Zuschlag János a holokauszt áldozatairól a Terror Háza Múzeum előtt. Eltelt több mint egy évtized, és mára az is »magánbeszélgetéssé« vált, ami egy parlamenti bizottságban hangzik el.
A Fidesz–KDNP politikusai – tisztelet a kivételnek – egyébként már akkor sem értették a nyilvánosság működését, amikor bojkottot hirdettek a Magyar Nemzet ellen. Nem fogták fel, nem minket, hanem az olvasókat büntetik azzal, hogy nem tesznek eleget tájékoztatási kötelezettségüknek. Kevés közérdeklődésre számot tartó fontosabb esemény van annál, mint az, ki lesz Magyarország következő államfője. Aki arra hivatkozik, hogy ez magán- és nem közérdek, az vagy ostoba, vagy ostobának nézi az újságolvasók, tévénézők és rádióhallgatók millióit. Mindezt abban az épületben, ahová e milliók voksainak köszönhetően jutottak be. 2018-ban a szavazófülkék magányában ők is felteszik majd a kérdést: valójában ki is az aljas?”