„Tegyük fel újból a kérdést: kit érdekelnek a makroszámok? Nos, a fél világot, ha nem az egészet. Ugyanis a költségvetés pozíciójából, a gazdasági növekedés üteméből, az államadósság alakulásából, a jegybanki alapkamat szintjéből ítélnek meg bennünket. Márpedig ha rosszak a makroszámok és lelógunk ezáltal minden térképről, a kutya sem finanszíroz majd bennünket.
Ezzel szemben pár éve megfordult a trend.
S ha bővül a gazdaság, állami pénzügyeink pedig rendben vannak, a jócskán megkopott baloldali és liberális világot ma is feltétel nélkül imádók pontosan tudják: a jólét is lecsorog. Ráadásul már »választási« költségvetés is készül 2017-re, noha a tervezett büdzsé hiányának mértékét az uniós kulcsszint alá kalibrálták, ami az átlagos Gyurcsány-érának a harmada vagy negyede.
Úgyhogy az oktatásra és az egészségügyre fókuszáló belső hadviselők is szomorkodhatnak: ezen ágazatok bérhelyzetét, működését a kormány igyekszik rendezni. S miután 2018-ban tényleg országgyűlési választások lesznek - ne legyünk farizeusok, politikai kormányzás folyik –, össze is jöhet a koncepció.
Mitől pörög a gazdaság? Az Európai Bizottság illetékesei szerint jövőre a lakossági fogyasztás erőteljes élénkülésének tulajdoníthatóan izmosodik a GDP. Vagyis: ha senki sem érezné a makrofolyamatok pozitív alakulását, akkor ez a brüsszeli tétel hogyan számolódott ki?”