„A Kiss László-ügy számomra kezd sok lenni, gondolom, mások is vannak ezzel így. Nem is arról írok, csupán annak kapcsán tűnt fel egy jelenség, amit érdemes átgondolni. Érdekes megfigyelni, hogy bizonyos dolgok hogy megváltoztak az évtizedek során. Ami húsz-harminc-ötven éve még természetes volt, ma már elképzelhetetlen, vagy amit annak idején egy elnéző mosollyal intéztek el, arra ma a törvény szigora sújt le. Nézzünk rá példákat!
A hatvanas évek Ki mit tud? adásait nézve feltűnik, hogy a zsűri tagjai békésen cigarettázgatnak, miközben értékelik a fellépő teljesítményét. Ma pedig már kocsmákban is tiltják a dohányzást. A nyolcvanas években egy Németországból hazalátogatott ismerősöm rótt meg, mert folyattam a vizet egy palack borra hűtés gyanánt. Akkor nem értettem, mi baja, most már nem tenném. Amikor én általános iskolába jártam, bizony elcsattant egy-két makarenkói pofon, ha a diák valami bajt csinált. Ma az állását vesztheti a pedagógus egy kokiért. Mindezek nagyon is rendjén vannak. A változások tisztább, élhetőbb világ felé visznek bennünket.”