A Polgárháború (valójában inkább Bosszúállók, mint Amerika Kapitány-film) a szuperhősök létezésével kapcsolatban óhatatlanul felmerülő felelősség, moralitás, elszámoltatás és törvényi hatáskör témáit boncolgatja.
„A legfontosabb a film fő konfliktusával kapcsolatban, hogy mindkét oldalnak igaza van: Tony az egyre mérgesedő, egyre veszélyesebb szituációt enyhítené a kompromisszummal, Steve a csapat függetlensége és szabadsága mint a működéséhez elengedhetetlen követelmény mellett áll ki – meggyőződése, hogy bár nem tökéletesek, még mindig ők a legjobb megoldás, mert (ellentétben az aktatologatókkal) ők moralitásukban is »szuperek«. És természetesen személyes motivációk is közrejátszanak, itt jönnek képbe a korábbi filmek: az egymás ellen forduló karakterek koncepciójához ugyanúgy kell Tony bűntudata a korábbi tettei és arroganciája miatt, mint a Kapitány elveszettsége a modern világban és barátsága Buckyval, az egyetlennel, aki a régi életéből még megmaradt neki (a lábát makacsul megvető Kapitány és a géppuskaszájú megjegyzéseit hátrahagyó Vasember szerepében Evans és Downey eddigi legjobb alakításukat nyújtják a franchise-on belül).
A szereplők mind hurcolják magukkal a korábbi filmekből származó hibáikat, drámáikat, problémáikat, és azok súlya alatt nyögve hoznak kemény döntéseket, amelyek ha nem is mindig logikusak, pszichológiailag és érzelmileg abszolút megalapozottak (ellentétben a hasonló témákat feszegető Superman V Batman ostobán és hanyagul odakent motivációs rendszerével) – pont ettől olyan bátor és fájdalmas az egész, és pont ettől emelkedik a Polgárháború magasan az átlag akciófilmek fölé. A nagy repülőtéri csörte nem csak az ötletek, a koreográfia, a szenzációs rendezés miatt az egyik (?) legjobb szuperhős-akció, amit valaha láttunk (külön vállveregetés, amiért bizonyos látványelemeket nem lőttek le a marketinganyagokban), hanem mindattól is, ami a robbanások és az ütésváltások mögött meghúzódik.”
Hogy William S. Burroughs a popkultúra ismert alakja, vagy hogy Daniel Craig színészként új arcát mutatja, az nem is vitás. De hogy erre és a Queer megszületésére kinek volt szüksége, az már kérdéses.
Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.
Folyik a diskurzus arról, hogy a baloldalnak mi a fene is legyen a viszonyulása ahhoz, hogy a miniszterelnök adott egy interjút egy ellenzéki, de egyébként szellemileg ép újságírónak.
Év elején, szinte mindenféle promóció nélkül került moziba, aminek meg is lett az eredménye. Akkor alig nézte meg valaki, azonban a Max segítségével a Társ most új életre kelt.
„Magyarország sorsáról csak a magyar emberek dönthetnek! Várjuk az Ön véleményét is!” – hangsúlyozta videóüzenetében a kormányfő.
„Ez egy interjú volt, nem egy politikai manifesztum” – jelentette ki a történész.
Kanyaró, agyhártyagyulladás, sárgaláz – ismerős? Az ENSZ-szervezetek súlyos figyelmeztetést adtak ki.
Miskolcon buzdított a házelnök a Voks 2025 kitöltésére.
