„Azért megjegyezzük, hogy mekkora a különbség a bocsánatkérést mellőző Kiss, a még mindig támadó Lantos vagy a csöndben kushadó Várszegi úr és az 55 évvel ezelőtt megerőszakolt hölgy megszólalása között. Takáts Zsuzsanna méltósággal beszélt a kálváriájáról, amelyet sikerült átlépnie. Bosszút nem forralt sohasem. Nyilatkozatának legdrámaibb pontján elmesélte, tudott örülni a Kiss-tanítványok úszósikereinek! Az egyre kínosabb helyzetben lévő volt szövetségi kapitánynak viszont az asszony létezéséről az jutott eszébe, hogy ha él, az jó, mert akkor »megoldódik a dolog«. Lantos úrból az tört föl, hogy »így legalább kiderül a teljes igazság«.
Azt, hogy a bírósági ítélettel nem fejeződik be a bűnhődés, az egykori erőszaktevők nem értették meg. Pedig nagy tudású, a világot keresztül-kasul beutazó, sokat tapasztalt emberekről van szó. Eredetileg olyan élsportolókról, akik anyagi és erkölcsi sikerekben gazdag pályafutásuk során gyakran esküdtek arra, hogy tiszta versenyben gyűrik le ellenfeleiket.
És ezek az emberek úgy élték le az életüket, hogy egy percre se merült föl bennük, mi lett azzal a törékeny kislánnyal a sportuszodából.”