„A negyedik, és egyben utolsó említésre méltó pont, hogy a párt jól láthatóan őrlődik a mérsékeltebb többség, és egy radikálisabb kisebbség tagjai között, akik közül utóbbiak erősen húznak az olyan szélsőséges európai formációk felé, mint például a francia Nemzeti Front. Ez az irány bár a párt alapítói, valamint mostani vezetői számára is elfogadhatatlanok, a média és a régi pártok nyilvánvalóan nem lesznek restek kihasználni, amikor az AfD diszkreditálásról lesz szó; persze figyelembe véve, hogy párt vezetői egyfelől irtóznak Le Pen pártjától, másfelől viszont közismerten Putyin-barátok, nem könnyíti meg saját helyzetüket.
Összefoglalva a fentieket: az AfD valós alternatívát biztos sok, a mainstream politikából kiábrándult szavazó számára. Dehogy a jövő évi országos választásokon a még mindig inkább csak formálódó párt valóban képes lehet-e megcsípni azt a 12-14 százalékot, amit a mostani közvélemény-kutatások prognosztizálnak, és ezzel magabiztosan harmadik erővé válni az újonnan megalakuló Bundestagban, képtelenség megmondani. Azt viszont már egyre nehezebb elvitatni az AfD-től, hogy »személyében« valós kihívott kaphat a CDU és az SPD. Vagy már kapott is?”