„Ha valaki hallgatja a baloldalinak, illetve liberálisnak nevezett politikusok kioktató hangnemű, a polgári-konzervatív kormányokat legorombító s egyben az európaiság mellett harcos hitet tévő nyilatkozatait, az a benyomása támadhat, hogy az Európai Unió a liberalizmus szülötte. Ki vonhatná kétségbe, főként az Európa-nap hatvanhatodik születésnapját pár napja magunk mögött hagyva, hogy az alapító atyák egytől egyig liberális államférfiak voltak?
Talán elegendő, ha Robert Schuman, Konrad Adenauer vagy Alcide de Gasperi nevét emlegetjük hálatelt szívvel. S ha még Charles de Gaulle tábornokot is hozzávesszük, aki államfővé választása után, az ötvenes évek végétől vált az egyesült Európa egyik fő szószólójává, teljessé válhat az a virtuális körkép, amely a balliberális eszmeiség dicsőségét, magasabbrendűségét demonstrálja. Hogy ebben a eszmefuttatásban mintha lenne egy apró bibi?
Hát igen, nevezett urak egytől egyig konzervatív, kereszténydemokrata, jobbközép politikusok voltak. Mindezek után adódik a kérdés: mire föl tetszelegnek a mai baloldali botcsinálta uniós földrészatyák olyan mezben, mintha ők találták volna ki annak idején az európaiságot? Mintha az lenne a missziójuk, hogy a jobboldaliaktól megóvják Európát. Azt az Európai Uniót, melyet éppen a korszerű konzervatívok tűztek először a zászlajukra.”