Erős egyetemi vezetést fogok létrehozni

„Mi akkor az Ön szerepe?

Hamarosan rektor leszek, tele tervekkel. Közép-Európa legjelentősebb egyetemévé szeretném tenni a Corvinust.

Az egyetemi rangsorok szerint távol van még ettől az intézmény. Hogyan tervezi az előrelépést?

Az elképzelés több felismerés együtthatója. Van egy adottság: Budapest a külföldiek számára nagyon vonzó hely, a diákok számára pedig kifejezetten pozitív megítélésű. Előnyt jelent az egyetem földrajzi elhelyezkedése, a vonzó épületei és az oktatási programjai, amelyekről bebizonyosodott már, hogy külföldön is versenyképesek. A Corvinusnak ugyanakkor elsősorban olyan kérdésekkel kell foglalkoznia, és azokra kell a tantárgyakat, az oktatási anyagokat, a kutatási irányokat és a projekteket építenie, amelyek az ország valóságos szükségleteit, igényeit elégítik ki. Ráadásul létezik valami, amit Közép-Európának nevezünk, ahol az országok nagyon hasonló problémákkal néztek szembe a történelem során és néznek szembe ma is. Újra egy feltörekvő területként mutatkozunk meg, ezért a feltörekvő gazdaságok problémáival is foglalkoznunk kell. Érdekel, mit gondolnak erről Varsóban, Ljubljanában vagy Zágrábban, ezért fel szeretnénk venni a kapcsolatot a hasonló képzést nyújtó egyetemekkel, ami informális módon tavasszal már meg is indult. Szeretném, ha több közép-európai diák jönne a Corvinusra, és fordítva, a magyar hallgatóknak is lehetőséget kell adni külföldön. Bár ez jelenleg is adott, de nagyon esetleges választások szerint történik, amit tudatosítani szeretnék. Ezenfelül közös projektekben és kutatásokban is gondolkodunk. Látok ugyanis egy intellektuális rést Oroszország és az Európai Unió fejlettebb részei között, azt betöltve pedig rá tudnánk irányítani a figyelmet Közép-Európa regionális problémáira. Ebben kellene előrelépnünk, így válhatnánk a legjelentősebb régiós társadalomtudományi intézménnyé.

Mennyire lesz radikális az irányváltás? Elégedetlen hangokból nincs hiány az egyetemen.

Radikális változások ritkán vannak az életben, határozott döntésekre viszont mindig szükség van. Itt is erről van szó. Az egyetemi mozgások egyébként sem gyorsak. Azt gondolom, három, öt éven belül lesz látható, hogy mire lehet jutni az új iránnyal. Ami pedig az oktatókat illeti, az egyetemi világban kialakult egy generációs rés. A rendszerváltás után kirajzás történt az intézményekből. Nagyon sokan jobb lehetőségeket láttak a piacon, és most érkezett el oda a helyzet, hogy egy generáció mintha hiányozna a magyar felsőoktatásból. A 45 és 65 közötti korosztályban relatíve kevés a magasan minősített oktató, ami számos problémát okoz. A fiatalok, a 30-35 év körüliek viszont szeretnék már megmutatni magukat, ezért nekik szeretnék kedvezni majd a pozíciók kiosztásakor. Az ő kiemelésük kényszer és cél is együtt.

Ez anyagilag nagyobb elismerést is jelent majd?

Elismerem, alacsonyak a tanári fizetések. Nem véletlen, hogy tízből kilenc embernek van második, harmadik, vagy negyedik állása. A legjobb oktatók fizetését már idén tavasszal elkezdtük emelni, és stratégiai cél, hogy a bérek megközelítsék a külföldi egyetemeken lévőket. Fontos azonban, hogy ha az egyetem majd elkezdi rendesen megfizetni az oktatóit, akkor joggal várhatja el, hogy azok csak nagyon szabályozott keretek között vállalhassanak munkát máshol. A jövőben el kell majd dönteniük, hogy egyetem, vagy valami más. Az ugyanis nem megy, hogy a Corvinus egyfajta tb és egyéb kifizetőhely, de az oktatók nem itt fejtik ki az energiájukat. Rendet kell tenni, mert 26 év alatt nagyon kevés változott ebből a szempontból. Erős egyetemi vezetést fogok létrehozni.”