Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Rengeteg pozitívumot lehetett elmondani a szezonról, épp ezért nagyon dühítő, hogy az évadzáró epizódban minden jót, amiről áradoztam az előző írásaimban, sikerült elrontani.
„Egy átlag sorozatnéző számára sok rossz pillanat van, például, amikor egy számára kedves sorozat rendre rossz részeket hoz. Vagy amikor egy ígéretes koncepció számára vízbe fullad, és a megvalósítás hagy maga mögött sok kívánnivalót. Számomra az a legrosszabb, amikor egy kiemelkedő évad csalódást keltően ér véget.
A közelmúltban nem egyszer írtam a sorozatról, és az előző néhány hétben a Gotham kiemelt figyelmet kapott tőlem, lévén, hogy az első évadhoz képest hatalmas minőségi ugrást sikerült elérni. Nemcsak a sztori fejlődött nagyban, hanem a karakterek is, ez pedig mindig hatalmas plusz szokott lenni.
Rengeteg pozitívumot lehetett elmondani a szezonról, épp ezért nagyon dühítő, hogy az évadzáró epizódban minden jót, amiről áradoztam az előző írásaimban, sikerült elrontani. Rohadtul bosszantó, hogy a fináléról alig tudok valami jót mondani, ez rendkívül lerontja az évados teljesítményt, az ember ilyenkor alig tud uralkodni magán, hogy ne kiáltsa ki az egész évadot szarnak.
A Gothamnek sikerült egy nagyon buta résszel véget érnie, ami tele volt nevetséges pillanatokkal, a nézőket hülyének nézésével, de legfőképp, a szépen felépített karakterek porig rombolásával.”