A segédkerék

„Nem lehet mindig nekem igazam, akár íróként, akár szerkesztőként veszek részt a szerkesztés folyamatában, és ezt fontos megérteni. Egy szerkesztő, akármilyen szorosan dolgozik együtt az íróval, hiába ismeri a szavai ritmusát, az esze járását, nem érthet meg minden nüanszot – ugyanakkor meg az írónak is el kell fogadnia, hogy vannak vakfoltjai, ahol a szerkesztőnek kell őt átkalauzolnia a rázósabb szövegrészeken.

Szerkesztő azonban ne akarjon az író helyett megírni semmit, akkor se, ha ő is író, sőt, talán különösen akkor nem, ha ő is az. A szöveg nem tandembicikli, amin két ember egyforma erőbedobással teker. A szöveg kerékpárnyergében az író ül, és a szerkesztő a segédkereke, aki éppen hogy akkor örül a legjobban, ha a munka végeztével már le lehet szerelni őt a bicikliről.”