Lényegében olyan, mint egy körkörös játék, kialakult szabályrendszerrel. Ez az a mód, ahogy a kormányzást mint gyakorlatot meg tudjuk ragadni. Mint minden gyakorlathoz, a kormányzáshoz is szükség van egy szabályrendszerre. Állításom az, hogy a hatalmak elválasztása nem valamilyen felülről kitalált doktrína, hanem olyasmi, mint amikor leküldünk néhány gyereket a grundra, hogy játsszanak valamit. Hogy pontosan mi lesz, ők maguk sem tudják, de igen gyorsan létrejön valamilyen cél, lesznek szerepkörök, részfeladatok, érvényességi szabályok, normák, kialakul egy játék. Ehhez persze az is kell, hogy nagyjából ugyanazt a nyelvet beszéljék, hasonló korúak legyenek. A hatalmak elválasztása a kormányzás játékához tartozó alapszabály, ha ugyan nem az alapstruktúrája. Persze minden ország a maga ízlése szerint alakítja ki azt a játékszabályt, amiben a hatalommegosztás konkrétan működni tud (van amerikai, brit, francia, német modell), de az alaplogika, azt hiszem, ugyanaz a nyugati ember számára.”