„S azért nem találjuk a választ, mert az idő kerekét nem lehet megfordítani. A dráma 1961-től halad előre. Aki ezt elkövette, nem lehet tanár és nemzeti hős, aki meg nemzeti hős, tanár, az nem követhetett el ilyet.
Ez nem »vétek«, ahogy egy úszólegenda nevezte, nem egyszerűen »hibázott« Kiss László, mint az, akinek adóbevallási ügye már senkit sem érdekel. Ne árnyaljunk szavakkal! Amit tett, és amiért egyébként annyit ült, mint akkoriban az állami gazdaságot megrövidítő lótolvaj, a legerkölcstelenebb bűnök közül való. Áldozata sem a kommunista állam, amely ügyésze útján torolja meg a csínyt. Csak egy gyenge lány, akire a vádirat szerint még rá is akarta fogni Kiss László, hogy kevesellte a cserébe kapott pénzt és csak ezért tett feljelentést.
Vajon ez hangzana el a most belengetett perújrafelvételnél is, 55 év után, hogy a földben nyugvó áldozat nem beszél? Hogy hagyjanak, már megbűnhődtem, és koncepciós per áldozata vagyok? A bocsánatot ki kell érdemelni, s sem hagyta el nyilvánosan Kiss László száját bűnbánás sem akkor, sem azóta.”