Ez a cicaharc ott az utcán és az internet bugyraiban pro és kontra tesz a valódi újragondolásra. A szarra hiába szórsz petrezselymet vagy fahéjat... nem lesz michelin csillagos fogás. Amíg a gyerekek osztálytermekben és egymás mögött ülve tanulnak, párhuzamos sorokban, addig csak a fejmosás és uniformizálás fog zajlani. Jó robotok lesznek. Ahogy mi lettünk. Kussolunk és tesszük a dolgunk.
Amit iskolának lehetne nevezni, az ott kezdődik, ahol tapasztalás van. Favágás, ültetés, lovaglás, birkanyírás, csillagvizsgálás.
14 évig kínoztak a közoktatásban, csoda, hogy túlélte a lelkem. Egyetlen egy dolog maradt meg bennem, azokból amit velünk csináltak, nem pedig mi. Egyszer elvittek a konzervgyárba. Ott kinyílt előttem a világ. Annyira valóságos volt, annyira csontig hatolt. Utána 10 év filmszakadás. Sötét zárka. Úgy jöttünk ki, hogy se párkapcsolatról, se banki utalásról, se cégalapításról, se gyereknevelésről, se táplálkozásról, se drogokról... Se semmiről nem tudtunk semmit. 14 év szellemi aszály. Nem tudok mit tenni. A többi szülő minket is elsodor.