- Az ötödikes, az egyik legjobb hírű általános iskolába járó fiút, aki feszült, sokszor mégis levert és motiválatlan. A foglalkozáson eljátssza, hogy ő a tanár, és mindig egyre nehezebb feladatokat ad nekem, anélkül, hogy megdicsérne. Mikor megérzem ennek a nyomasztó erejét magamon, kitépi a lapot a kezemből és közli, hogy lejárt az idő. Ő a tanár most, nincs kegyelem, pedig meg tudtam volna oldani azt a példát még.
- Az ötödikes szemüveges fiút, aki úgy érzi, hogy nincs egy barátja sem. Két tannyelvű angol általános iskolába jár, ahol nagyon jól teljesít. Senki sem barátkozik vele az osztályban, gyakran csúfolják, sugdolóznak a háta mögött. Mindeközben a szülei házassági problémákkal küzdenek, a fiú magányosnak érzi magát.
- A hatodikos lányt, aki mindennap sír hazafelé az iskolából. Úgy érzi, hogy a tanító néni nem szereti őt, mindig rá szól, pedig mások is beszélgettek órán. A kislánynak tanulási nehézsége van, nehezen tud hosszú ideig figyelni, álmodozó. Megtudom róla, hogy évek óta lovagol, sérült gyerekek lovas terápiájánál segít. Kedves, jószívű kislány, aki szívesen Barbie-zik még.
- A nyolcadikos lányt, aki napi 4,5 órát tanul. Hatosztályos erős gimnáziumba jár, tartani akarja a tempót a többiekkel. Nem szokatlan, hogy egy nap öt tárgyból is dolgozatot írnak. Egy órát utazik Budapest vonzáskörzetéből az iskolába és egy órát haza. Minden maradék idejében sokszor éjfélig fennmaradva tanul.
Vágyik rá, hogy több ideje legyen sportolni, kézműveskedni és a családjával, barátaival lenni. Ha rossz jegyet kap, úgy érzi, ezen múlik az élete, mindent elrontott.
- A nyolcadikos fiút, aki a felvételijére készül. Panasza, hogy nem tud este elaludni, emiatt másnap nagyon fáradt, kimerült. Jól akar teljesíteni, szorgalmas, jók a jegyei, de soha nem tud leereszteni. Mialatt hozzám járt, szabadidejében fotózni kezdett, a gimnáziumban már önálló fotókiállítása nyílt.
Mi a közös a fenti példákban? Sok-sok megbetegített, lelkileg az iskolarendszer által megnyomorított gyerek.
Mindegyik fél, szorong, a legtöbbjük kiválóan teljesít, és közben testileg-lelkileg nincs jól. A fent említett gyerekek közül egynek sem lenne szabad gyermekpszichológushoz kerülnie. Miért? Mert alapvetően egészséges gyerekekről van szó! Az iskolarendszer megnyomorító hatása nélkül, mind kiegyensúlyozottak, felszabadultak, harmonikusan fejlődőek lehetnének, egy csomó olyan tulajdonsággal, ami értékes a világban.