Minősített eset − miért tévednek kitartóan a hitelminősítők?

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása

Azért ez most már nem stimmel sehogy sem. Ha a közgazdászokat elfogultnak tartanánk is, a nyílt pénzpiacnak csak hinnünk kell: a magyar állampapír olyan alacsony kamattal forog, amilyen csak a befektetésre ajánlott országok esetében fordul elő.

A nagy hitelminősítők mégis kitartóan a bóvli kategóriában tartják az országot, ezzel a magyar állampapír-piacról kizárva a legnagyobb intézményi befektetőket, és megakadályozva a még kedvezőbb kamatok elérését. Az ellentmondás olyan szembeszökő, milyenre ritkán van példa a világban. Magyarázatnak azonban lennie kell, hiszen itt emberi döntésekről van szó, és azok végső soron mindig megfejthetők.

Valószínűleg így van most is. És mint szinte minden esetben, amikor egy döntés irracionálisnak látszik, nem a szándékos irracionalitás, hanem a téves kiindulásból fakadó racionalitás húzódik meg a dolog mögött. Magyarán az ember többnyire nem azért csinál ostobaságot, mert képtelen értelmesen mérlegelni; hanem azért, mert téves helyzetértékelésből indul ki és abból vezet le racionális döntéseket.

A hitelminősítőket nem a magyar politikába való beavatkozás vágya motiválja – ez a legkevésbé sem áll érdekükben, nem racionális. Nem is büntetni akarják Magyarországot valamilyen tettéért vagy mulasztásáért – ebben sincs ráció, egy pénzember számára ez nem is értelmezhető. Nem a demokrácia minőségével van bajuk – az öböl menti arab monarchiák aligha nevezhetők demokratikusnak, ettől még a hitelminősítésük első osztályú.

A magyarázat valószínűleg sokkal egyszerűbb és ésszerűbb: a hitelminősítők Magyarországot – okkal – olyan országnak látják, amelyben az állam, sőt a kormány igen jelentős befolyással bír a gazdaságra. Ebben a helyzetben döntő kérdés, hogy a kormány mennyire stabil, mennyire lehet abban bízni, hogy a személyi összetétele és az irányvonala tartósan megmarad. Nos, a hitelminősítők úgy látják, hogy a magyar kormány helyzete nem stabil, csak idő kérdése, hogy mikor bukik meg. És akkor borul az egész magyar gazdaságpolitika, a folytatás kiszámíthatatlan.

Ha az ember nyugati ismerőseit megkérdi, hogy mit gondolnak, annyi negatív vélemény után a magyarok többsége miért támogatja mégis, továbbra is a jobboldali kormányt, akkor legtöbbször (ki van próbálva) ezt a meglepő választ kapja: nem hiszem, hogy a magyarok támogatják a jelenlegi kormányt.

Közkeletű feltételezés, hogy a sajtó világszerte elveszítette a hitelességét. Ez azonban tévedés: az emberek hisznek az újságoknak, különösen ha sok újság, tévéműsor, internetes médium mondja ugyanazt. A nyugat újságolvasói elhiszik azt, amit a lapok írnak – ez esetben Magyarországról. És miután józan gondolkodású ember nem hiheti, hogy egyszerre egy egész nép megbolondult vagy meggyőződéses szélsőjobboldalivá lett, csak azt gondolhatják, hogy a magyar nép rövid időn belül le fogja váltani a jelenlegi kormányt.

Ezt gondolják azok is, akiknek a hitelminősítőknél szavuk van a döntésekben. Ez az a kockázati tényező, amely a szemükben az amúgy kiváló gazdasági teljesítmény értékét lerontja. És a számukra a legkevésbé sem biztató lehetőség, ha Magyarországon ismét baloldali kormány alakul, hiszen ismerik a magyar baloldal gazdasági teljesítményét, amellyel az államcsőd szélére sodorta az országot.

A nyugati sajtó kitartóan és következetesen hamis képet fest a magyar kormányról és a magyar közállapotokról. A nyugati közvélemény ezt elhiszi és ennek alapján hozza meg a döntéseit. A dologban az a keserves, hogy a közgazdaságilag indokoltnál magasabb kamatlábak révén a rossz döntés árát a magyar adófizetők fizetik meg, a hasznot pedig a nyugati pénzvilág élvezi. Miért sietne bevallani a saját tévedését?