Saul fia: szenzációs hiúság

„Nem, ez a film nem Auschwitzról szól, hanem egy becsvágyó fiatal rendezőről. Ez a film azért lép túl az eddigi kereteken, hogy egy hazugsággal jöjjön vissza – egy hazugsággal, amely azt mondja: mindebben az iszonyatban is lehet esélye egy csepp emberségnek; a tisztességtelen időkben is megmaradó tisztesség régi meséjével. Itt-ott még a pokolban is lehetővé lehet tenni, hogy a civilizáció fennmaradjon, reményt lehet adni, ha már az életben nem is, akkor legalább a tisztességes temetésben. Ez, bár esztétikailag rafinált módon, de ugyanaz a koncentrációs tábor-giccs, mint amit a Schindler listájában láttunk. Egy fantasztikus interpretáció a »teljesen új nézőpont« leple alatt. Hogy mire fel?

Pedagógiailag ennek lehet egy bizonyos értelme – azért, hogy az emberek ne felejtsenek. A »Holokauszt« című sorozat, aminek köszönhetően Németországban a közbeszédben évtizedek óta napirenden vannak a nácik bűncselekményei, a zsidók megsemmisítése és a lágerek, esztétikailag is katasztrofális, erkölcsileg pedig hazuggá vált.”