„A technológia fejlődése nemcsak a mindennapi életet, de a zsarnokság természetét is megváltoztatta. A régi vágású diktátorokkal, mint Pinochet, Ceausescu vagy Kim Dzsongun, tudjuk, hányadán állunk, ismerjük az általuk uralt rendszerek működését: a terrort, a jogfosztást, az állam szenvtelen és gyilkos közönyét. Ha azonban a Facebookot alapító Mark Zuckerbergre pillantunk, egy mindig mosolygó, fiatal milliárdost látunk, a testet öltött amerikai álmot, szegénylegényt, aki elnyerte a fele királyságot. Csakhogy a valóságos Zuckerberg egy kegyetlen zsarnok, az általa működtetett gépezet pedig legalább annyira fenyegeti a szabadságot, mint a Vörös Hadsereg atom-tengeralattjárói vagy a Wehrmacht páncélosai.
A science-fiction irodalmának cyberpunk-mítoszai az informatika fejlődése nyomán egyre-másra váltak valóra, egy lényeges elem azonban sokáig hiányzott: a központi agy, ahová az információk befutnak, s amely organizálja a világméretű hálózatot. A Facebook robbanásszerű térhódításával az internetet uraló szuperszámítógép megszületett: ma már nem a Facebook tartozik az internethez, hanem az internet a Facebookhoz. A Facebook többé nem egy szolgáltatás a neten, épp ellenkezőleg: a netes tartalmak szinte mind a Facebook által jutnak el a felhasználókhoz.
Olyan kommunikációs platform született, ahol a plázákban tenyésztett fogyasztók tömegei saját bulvárlapot szerkeszthetnek az életükről. A bulvár semmitmondása és a reklámok alapvető hazugsága, mely szerint a fogyasztás boldogságot okoz, Facebook-felhasználók százmilliói számára váltak olyan kulturális referenciákká és magatartásmintákká, amelyeket kényszeresen másolniuk kell. A Facebook hírfolyama az önfeledt boldogság, a felpezsdítő élmények, a kiegyensúlyozott, mégis változatos párkapcsolat, valamint az egzotikus nyaralás olyan széles körű és általános demonstrációja, amely ismerősök tömegeit frusztrálja a halálba, hiszen mindegyikük ilyen életre vágyik. A Facebook percről percre győzi meg felhasználóit arról, hogy ez az élet igenis létezik, továbbá elérhető, csak nekik még nem sikerült elsajátítaniuk. S miközben antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, vagy szeszes italokkal ütik magukat, kétségbeesetten próbálnak beszállni a versenybe, és egy-egy jól sikerült szelfivel azt hazudni, hogy az életük ugyanolyan sikeres, fiatalos, trendi, dinamikus és menő, mint egy szénsavasüdítőital-reklám bármelyik szereplőjének. Azt az olthatatlan elégedetlenséggel vegyes fogyasztói mohóságot, amelyet a céges hirdetések keltenek, a Facebook-élmény a végletekig fokozza, nemzedékek valóságról alkotott képét hamisítva és nyomorítva meg.