Obama a kapuknál

„Kubának hosszú évtizedek óta geopolitikai jelentősége van, és ugyan vége a hidegháborúnak, s a világrend pólusai is némileg átalakultak, a kis karibi szigetország nem vált eggyé a sok közül. Először is Kuba szocialista ország, annak ellenére az, hogy Obama elődei embargójukkal mindent megtettek, hogy összeroppantsák. Amikor Barack Obama elindította a közeledést Havanna felé, egyszersmind elismerte azt is, hogy bár persze voltak változások, Kuba azért mégiscsak kitartott. Ezt tekinthetjük jutalomnak, vagy racionálisabban nézve mondhatjuk azt is: ami nem sikerült ellenségesen, azt majd elérik barátsággal. Nincs az a jóindulat, naivitás vagy fogalmatlanság, amivel bárki is találhatna akár egy kicsit is hiteles okot arra, hogy Washington miért is akarná a kubai szocializmus túlélését.

Obamának egy sor oka van arra, hogy megnyerje magának Kubát. Egyrészt jól mutatna az életrajzában egy olyan külpolitikai vállalkozás, amit ő kezdett el és vitt végig sikerrel. Megörökölte Bushtól Irakot és Afganisztánt, és sem Szíria, sem Líbia nem tekinthető éppen sikernek, pedig vastagon benne volt és van a washingtoni diplomácia (vagy inkább a CIA). Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mit gondolnak Obamáról Oroszországban.

Becsvágynál persze jóval többről van szó. Latin-Amerika kapuja Havanna. Kuba meghatározó országa a latin-amerikai közösségnek, amelynek országai történelem formálta szoros szövetséget alkotnak, együtt küzdöttek a spanyol gyarmatosítás ellen, ez összeköti őket, s ezen a kapcsolódáson a kubai forradalom csak erősített. Szóval, ha Obama befolyást akar Latin-Amerikában, akkor Kubát nem kerülheti ki.”