Németh Attila (szerk.): GFK 300.

„Az a tapasztalatom, hogy minden antológiában az írások kb. 20%-a kiemelkedő. Ugyan ennyi szokott lenni a gyengének mondható is. A többi pedig átlagos, ami nem minden esetben jelent középszerűt. Sajnos ebben a kötetben csak egy igazán ütős, kiemelkedő novella szerepel, ami nem más, mint Toochee: Zaj a rendszerben című írása. Ez a történet ötvözi a klasszikus elbeszélés elemeit a modern gondolatokkal, aminek köszönhetően nemcsak érdekes, frappáns, hanem még szép is az egész.

Volt még egy, ami majdnem ilyen jóra sikerült. Csak éppen a végén egy egyszerű hiba miatt ugrott az egésznek a hangulata és kizökkentett – Ian Watson: Reggeli az ágyban. Watsonnak is sikerült megmozgatnia a szürkeállományomat és becsalnia a tudomány erdejébe, ahol jól is éreztem magam. Az egész egy banális hibán csúszott meg, amit a mai napig nem tudok hova tenni. Sajnálom, hiszen ha ezt az egy bekezdést kihagyta volna a történetből, akkor most ő is Toochee mellett lehetne. (…)

Igazán vegyesre sikeredett ez a novellacsokor. Sajnos nem sikerült a mérleget a jó irányba billenteni. Ez az érzés nem számszerűsíthető, azaz nem tudom azt mondani, hogy az írások nagy része a gyengék közé tartozna. Inkább azt mondanám, hogy a sok jó, elgondolkodtató és érdekes novella nem tudta felülmúlni azt a pár gyenge, rosszul sikerült, ide nem illő írást. Ha sikerülne kitörölni az emlékezetemből 4-6 történetet és úgy tekintenék az antológiára, mintha benne sem lettek volna, akkor azt mondhatnám, hogy ez egy jó válogatás.”