Ha valamiből nem kérek, akkor az a ti szellemiségetek az iskolában

„Nem 2016-ban, és nem is 2010-ben lett ez elszúrva! Ha nem emlékeztek, mikor, hát eszetekbe juttatom. Még a rendszerváltás előtti években megörvendeztettetek a szakfelügyelet felszámolásával. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel olyan »felszabadulás« indult be, amit később nagyon meg fogok keserülni. A 90-es években az Antall-kormány megpróbált egy új közoktatási rendszert felépíteni, de ti ezt kezdettől fogva gáncsoltátok, majd hosszú időre megbuktattátok. Akkor is ugyanaz volt a propaganda, mint most. Hogy az embereket nem tekintik felnőttnek, hogy megkérdezésük nélkül döntenek róluk, hogy diktatúrát akarnak felettük gyakorolni stb. És ez hatott. Most is fog? Akkor is volt párbeszéd, most is próbál lenni. Akkor miért utasítjátok el? Ki kommunikál pökhendi módon?

Abban a »szabadságban« éltem le a pályám nagy részét, amit ti biztosítottatok. Mi a ti szabadságotok? Óriási választék a rosszabbnál rosszabb tanügyi segédletekben. Jó üzlet kalandor vállalkozóknak. A tanár gúzsba kötése, presztízsének aláásása, a gyerekek munkamoráljának és viselkedéskultúrájának lezüllesztése. Anarchia. Kénytelen voltam észrevenni, hogy az iskolafenntartás és vezetés szintjén micsoda felelőtlenség, kalandorság, amatörizmus és tanácstalanság uralkodhat el, anélkül, hogy bárki időben megállítaná. Iskolaalapítás és struktúraváltás korlátlan lehetősége – hadd bukjanak csak bele majd egyszer. Fő a szabad verseny. Sok jobb sorsra érdemes intézmény cserbenhagyva, vagy megszüntetve. És valljuk be: nagyon furcsa pénzügyek. Az általatok sugallt módszertan és az általatok kialakított – érettséginek nem nevezhető – záróvizsga kabarévá silányította a közoktatást. A gyerek motiválásához éppúgy nem értetek, mint a marxisták a modern gazdasághoz. (...)

Felnőtt egy tanárnemzedék, amelynek ez lett a normális élet. Most azt gondolják, hogy mivel világéletükben megszakadtak a munkától – nem is csoda, egy energiát elszívó anarchiában –, felháborító, hogy valaki ellenőrizni akarja őket és munkahelyüket. Pedig közoktatás már jó régen nem létezik kimenet-, bemenet- és folyamatszabályozás nélkül. Ezt a tényt ti valahogy mindig kihagytátok a külföldi példákból… A szabályozáson sokat kellene gondolkodni. Addig mit sem ér, míg csak a tanár tart tőle, és a tanulóra nézve nincsenek következményei. Drága madárkáim, a gyereket nem kellene becsapni! Ha majd a munkahelyét keresi, meg kell harcolnia a belépésért, és nem csinálhatja meg azt a sok mindent a főnökével, amit a tanárával most, az általatok berendezett iskolában büntetlenül megtehet.”