„Az egész »migránsparódia« évtizedek óta tart az öreg kontinensen, s bár a korábban érkezők integrációja sem sikertörténet, a vészhelyzet kialakulásához vezető célegyenes Angela Merkel szíreknek szánt meghívójával vette kezdetét, majd a szelfizésével, a semmitmondó nyilatkozatokkal és az üres tárgyalásokkal folytatódott. Ma már látni, hogy Merkel német kancellár és »tettestársa« az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker alkalmatlan feladatára. Ahogy azok a politikusok is, akik a korábbi magyar lépések, a schengeni szabályok betartása, a kerítésépítés miatt össztüzet zúdítottak hazánkra.
A ferdítések és hazugságok – erős médiatámogatással – mindennaposak. De támadás érte a V4-eket a már papíron is abszurd kötelező betelepítési kvóta ellenzése miatt. Előbbiek kapcsán gondoljunk csak Werner Faymann osztrák kancellár hazudozásaira – aztán ők is kerítést építettek, igaz, az kapu oldalsó szárnyakkal definícióként lett kommunikálva. De említhetem Matteo Renzi olasz kormányfőt, aki a betelepítési kvóta elleni kiállás miatt az uniós támogatás – ami nem adomány, hanem jár – megvonásával fenyegetőzött. Ezek az emberek elrugaszkodtak a valóságtól, s álláspontjuk nemcsak a közösségnek rossz, de az irreális vágyakkal érkező migránsoknak is.
Az idő a magyar lépéseket igazolja, ezért is emel kerítést számos ország. Csakhogy az idő pénz és emberélet: gondoljunk csak az elmúlt egy év terrorcselekményeire. Az ellenőrizetlen bevándorlás következménye, akár tagadják, akár nem, a növekvő terrorizmus. Igaz, azt nem mondhatjuk, hogy minden kéretlen érkező potenciális, kiképzett gyilkos, de elég, ha ezerből csak egy. Nem is kell kiképzettnek lenniük, hiszen a Schengen falain belül lévők között is vannak olyanok, akik az általuk elképzelt álom és a valóság közti fényévnyi távolság – képzetlenségük, nyelvtudásbeli hiányosságaik, integrálódási képességük és akaratuk hiánya – miatt sok mindenre kaphatók.”