A gyerekeknek meg kell tanítani a kritikus gondolkodást

„Meglep a tartalomözön, hogy milliók akarják megosztani a tudásukat. A Wikipédia és a hozzá hasonló oldalak szintén megleptek. Nem számítottam, hogy ekkora lesz az ismeretek közkinccsé tétele iránti érdeklődés. Pozitívan csalódtam.

Nem vagyok játékos, úgyhogy nem függök a játékoktól. Viszont bele tudok veszni a Wikipédia böngészésében, hogy utánanézek dolgoknak, látom az információgazdagságot, rákattintok egy linkre, és mélyebbre és még mélyebbre megyek.

Felvillanyoz a távgyógyászat, távdiagnózis és a távoktatás lehetősége, akárcsak az, hogy egy csomó személlyel kapcsolatban állhatok. A videokonferencia szintén, és az állandó internetkapcsolat is. Bármit és bárkit elérhetünk.

Nem félek, de aggaszt, mennyire törékeny az infrastruktúra, amitől függünk. Tartok a malware-ektől, a trójaiaktól, a sok kihasználható szoftverhibától, és a számítási felhővel, a szoftver és a hardver gyors változásával eltűnhetnek az általunk létrehozott adatok. Ezért beszélek sokat a Digitális Sötét Korról. És a személyes szféra miatt is aggódom. De optimista vagyok, hogy a legtöbben nem akarunk ártani egymásnak, és valahogy mindenek ellenére sikerül túlélnünk.

A spam dühítő, és egy csomó online cucc trivialitása is az. Például percenként 400 óra videót töltenek fel a YouTube-ra.

Idegesít, ha valaki azért szidja az internetet, amiért magát kellene szidnia. Mintha belenéznénk a tükörbe, és a tükröt okolnánk a látványért.

Éjszakánként főként az infrastruktúra biztonságának növelése iránti igény, és az emiatti aggodalmam tart ébren.

A korai arpanetes időkben még csak nem is álmodoztam arról, hogy ez fog történni. Viszont hittem abban, hogy a társadalom korábban elképzelhetetlen módon nyílik meg. Elégedett vagyok, hogy így történt.

Sajnálom, hogy a nettel visszaélnek. Viszont sokkal több benne a haszon, mint a kár. Biztosítani kell, hogy mindig a szabadságot hangsúlyozzuk, és a jövőben is így teszünk.

A mai gyerekeknek meg kell tanítani a kritikus gondolkodást. Mindenféle forrással, téves információval és pontatlansággal szembesülnek. El kell nekik mondani az iskolában, hogy nézzék meg ezt és ezt a 12 oldalt, majd értékeljék ki. Online és nem elsődleges forrásokat használnak. A programozást is kell tanítani. Nem azért, hogy programozók legyenek, hanem hogy megértsék, miként szedhetők dolgok logikus darabokra.”