„Tisztelt Nemzeti Együttműködés, az elmúlt napokban sokat olvasom az újságban, látom a tévében, hogy bizonyos közfeladatokat olyan bennfentes személyekre bíznak erősen kiszervezés jelleggel, akik nem minden esetben állnak a szakmapolitikai helyzet magaslatán, sőt, hovatovább kontár benyomást keltenek. Ez bizony rossz vért szül az olyannyira vágyott Nemzeti Egység oltárán, hiszen mit várjanak a kisemberek azoktól, akik nem mindig tekintik irányadónak úgy a szakmaiságot mint a költségtakarékos kivitelezést, sérelmünkre?
Az tehát a javaslatom, hogy bízzák akciós szakemberre a közfeladatok ilyen irányú kiszervezését, éspedig rám, különös tekintettel az ár-érték arányomra. Cégem, a három éve tízezer forintos alaptőkével bejegyzett Wartburg Tourist Betéti Társaság (ez a sógorom kocsija hosszú évtizedek óta) a keményen dolgozó kisembereket szolgálja, jutányos áron. Nem vagyok ugyan otthon a Tisztelt Együttműködés berkeiben, és nem voltam Habony Árpád esküvői tanúja (bár még lehetek), de a rendszerváltás hajnalán kitanultam a független vállalkozói lét alapjait, a maszek zöldség-gyümölcs kiskereskedési szektorban.
Előre bocsátom, hogy amióta az eszemet tudom, tehát a 2010-es választás óta, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lelkes támogatója vagyok. Mint minden rendszernek. Emlékérmem van róla, hogy a hősies Fülkeforradalom idején a rádiónál harcoltam, a Békemeneten megvédtem hazánkat a Brüsszeltől. Nem szeretem, ha bárki bemigrál az országunkba, nem grasszálok borotválatlanul, a kockás flanelingemet 1980 óta fel nem vettem. (Itt említeném meg, hogy viszont a foci révén régóta ismerem Szijjártó Pétert, én szoktam benne néha az elemet kicserélni.)”