Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Öt évvel a télbe forduló arab tavasz után a közel-keleti és észak-afrikai társadalmakban általánossá vált az apátia és a demokrácia ideájából való kiábrándultság.
„Öt évvel a télbe forduló arab tavasz után a közel-keleti és észak-afrikai társadalmakban általánossá vált az apátia és a demokrácia ideájából való kiábrándultság. Az állapotokat mutatja az is, hogy az arab tavasz egyetlen sikeres országából, Tunéziából csatlakoztak a legtöbben az Iszlám Államhoz. A mesterséges arab nemzetállamok bukása (Egyiptom kivétel) immár tény. Líbiában és Jemenben mára kilátástalannak látszik az országok törzsi és felekezeti határokon átívelő újraegyesítése. A Szíria és Irak határait 1916-ban megrajzoló Sykes-Picot egyezmény ugyancsak megbukott. A helyzetet tovább nehezíti a térség két középhatalma, Irán és Szaúd-Arábia, amelyek a felekezeti ellentéteket kihasználva, azokra ráerősítve támogatják a Jemenben, Szíriában és Irakban harcolókat. Közben az Iszlám Állam ősi közösségeket űzött el lakóhelyeikről.
Öt évvel az arab tavasz után Oroszország minden korábbinál nagyobb befolyást szerez a Közel-Keleten, melyről szép lassan kiszorulnak a hagyományos játékosok, Európa és az Egyesült Államok. Öt évvel az arab tavasz után Törökország neo-oszmán politikája is elbukott. Recep Tayyip Erdogan elnök, aki az etnikai hovatartozást háttérbe szorítva, vallási alapon próbálta integrálni hazája kurdjait, most politikájának újragondolására kényszerül, és nem kizárt, hogy részlegesen visszatér a nacionalista, kemalista hagyományokhoz, ezzel biztosítva politikai túlélését.
Öt évvel az arab tavasz után az Európai Unió repedezik. Az Európára zúduló migránsáradat bebizonyította, hogy a közösség nem képes egységesen fellépni baj esetén. A nemzetek közti szolidaritás hanyatlik, a nacionalizmusok újraéledése pedig hosszú távon formálja át az öreg kontinens arculatát. A migránskrízis azt is bebizonyította, hogy Európa nem számíthat oly mértékben az Egyesült Államokra, mint régen, mely fél évszázadon át biztonságának záloga volt. Hogy megérte-e? Hogy hasznos volt-e az arab tavasz a térség és a világ számára? Aligha. Azonban elkerülhetetlen volt. És most mindannyiunknak szembe kell nézni a következményekkel.”