A producerek egyike, Stalter Judit nyilatkozta, hogy önnek nagyon tiszta koncepciója volt, amikor nekiláttak ennek a filmnek.
Az én generációmnak akartam filmet csinálni, hogy meglegyen egy közvetlen kapcsolat egy olyan dologgal, ami lassan a ködbe vész. Semmiképpen nem akartunk történelmi filmet csinálni, egy ember történetét meséltük el, aki felismerte az áldozatok között a gyerekét. Illetve a fiút, akiről azt hiszi, hogy a gyereke, és el akarta temetni. Ezáltal egy nagyon személyes történetben lehet része a nézőnek. (...)
Nem hiszem, hogy egy túlélő bele tudna nézni ebbe a filmbe, de érdekelné önt egy túlélő véleménye a Saul fiáról?
Nem kívánnám egy túlélőtől sem, hogy végignézze ezt a filmet, nem is nekik készült. Nem biztos, hogy véleményt tudna mondani egy túlélő, hiszen ez a történet nem a kivételről szól, nem a szerencsésekről, hanem a szabályról, ami a halál volt.”