Azt mondta, hogy ő nem bántott senkit, és ez talán igaz is, hogy ő személyesen nem ütött, de asszisztált, talán utasított, de biztosan eltűrte. Sőt: »1956. november 12-től a BM épületében tartózkodott, és a forradalmárok elleni akcióban vett részt.« Erről nem tudtam, nem beszélt.
Kérem, hogy fogadjátok, és hangosítsátok ki: sajnálom, amit tett, szeretném az ő összes személyes és kollektív, közvetlen és közvetett, fizikailag bántalmazott, életében, karrierjében ellehetetlenített, szabadságától, vagyonától és esetleg életétől megfosztott áldozatát megkövetni. Fájdalommal, szégyennel, hajtom meg az áldozatok, és családjuk, gyermekeik előtt, az egyházak előtt akik ellen szintén dolgozott. Sajnálom.
KÁROLYI András”