„Huszonöt főből áll a Karc-stáb.
Nagyjából. Formálódunk.
A huszonöt fő hány százaléka exlánchidas, exsimicskás?
Nincs a fele sem… Nagyjából a fele… Nem is tudom.
A Lánchídban ötvenen dolgoznak, önök huszonöten. Miért ilyen kevesen? Spórolnak?
Ez egy modern, high-tech rádió, számítógépes alapon működik, ugyanazt a műsorpercet kevesebben elő tudják állítani, klassz rendszer, amit persze meg kell tanulnunk.
Fele emberrel tudják, amit a Lánchíd?
Nem oda méricskéljük magunkat. Elterveztük, mit szeretnénk, és úgy számoltunk, az ekkora létszámmal megoldható. Ha nem, keresünk még kollégákat.
Vagyis van pénz, ha kell, vesznek még föl munkatársat.
Persze. Lesz mögöttünk anyagi bázis.
Lesz?
Van.
Ha nem a Lánchídhoz méricskéli magukat, hát kihez? Ha nem onnan, hát honnét kívánnak elszipkázni hallgatót?
Azt kell erre mondanom, hogy eleve ránk sütötték a kormánypárti bélyeget.
Nem azok?
De. Nem is vakaródzunk. Hanem büszkén vállaljuk. A célközönségünk a vételkörzetünkben élő kormánypárti szavazók csoportja.”