Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
Az ’50 es évektől, amikortól apámat elzárták, azóta figyeltek. És most is figyelnek. Engem az életem végéig fognak figyelni. Interjú.
„1987-ben az ön álneve »Friciu«, illetve »Frend«.
Volt »Friciu«, »Frend«, »Emil« és még egy csomó álnév, ezeken az álneveken írtak rólam, nem én írtam. Én úgy értelmeztem, amikor láttam.
Ez hálózati dossziéban van.
Nem próbáltak meg, nem tudom, miről van szó. Engem azzal az egy alkalom kivételével, amikor a dán barátnőm miatt behívtak, soha meg nem próbált senki más beépíteni.
Ekkor, furcsamód, nincsen nyoma annak, hogy be szerették volna építeni. Egy büntetést kellett kifizessen, és onnantól kezdve jó néhány évig megfigyelték. Nem 1982-ben próbálták beszervezni, hanem 1987-ben.
Ha behívtak, nem azért hívtak be, hogy büntetést fizess. Hogy ez az egész jelenet miért nincsen benne a Securitate dossziéban, ajánlom magának, hogy beszéljen azokkal, akik – léteztek, vagy nem léteztek, de – örökölték a dossziékat.
Puskás kapitánnyal beszéltem, nem tagad semmit.
Én azt nem is tagadom, hogy többször találkoztam vele. Együtt drukkoltunk az ASA-nak, együtt voltunk a Maros vendéglőben. Ez az ember soha az életében nem kérte, hogy legyek neki bármilyen módon segítségére.
Tudta azt, hogy a Securitaténál dolgozik?
Hogyne. Mindenki tudta. Nem volt akkor titok. Minden nap találkoztunk velük az utcán. A feleségem a Securitate kapujában lakott, én ’83 óta udvaroltam a feleségemnek. A kapuja előtt mentek el a Securitate-tisztek minden nap.
Mi lehet ez a kémelhárítás kiképzés, amiről szó van ezekben a dossziékban?
Nem tudom, ilyesmit nekem soha senki nem javasolt, nem is beszélt erről. Egy alkalommal, amikor bevittek, kérdeztek B.P.-ről, aki egy vásárhelyi fiú, volt aki kiment Izraelbe. Amikor egyszer hazajött, odaadtam neki az autómat, ezért bevittek. Sugallták, hogy ő kém lenne, én azt mondtam, nem hiszem.
De a kémelhárítás nem így működik, kikeresik, leellenőrzik a múltját, a jelenét, a dossziéját elviszik, felkészítik, úgy lesz valakiből kémelhárító.
A ’70-es évektől figyelték Önt, számtalan jellemzés is van…
Az ’50 es évektől, amikortól apámat elzárták, azóta figyeltek. És most is figyelnek. Engem az életem végéig fognak figyelni.”