Top 10: a magyar történelem legnagyobb tévedései

„10. II. Ulászló királlyá választása

A középkori uralkodókat a tallérjaik szerint Istentől kaptuk, II. Ulászlót azonban Prágából. De neki nem is volt pénze, »üres volt a feje néki, üresebb a zsebje«, ahogy Petőfi írta a királyság intézménye elleni lejárató kampánya keretében született alkotásában, a Dobzse Lászlóban. Tényleg erős érv a köztársaságok mellett, hogy míg Schmitt Páltól viszonylag könnyen megszabadíthattuk a politikai rendszert, addig a szintén mindent aláíró középkori kollégát a haláláig el kellett tűrniük és tartaniuk a parasztoknak, a halászoknak és a pákászoknak. Az udvarházba és várba született nemesek persze jól jártak: ők Hunyadi Mátyás kemény uralma után az edzőbuktató magyar focistákra emlékeztető módon határozták el, hogy a lehető leggyengébb uralkodót választják ki maguknak a nemzetközi királykatalógusból. II. Ulászló teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen köztudottan minden követelésre csak annyi válasza volt két közbeszerzési szerződés lepecsételése között, hogy »dobzse«, »dobzse«, vagyis »jól van«, »jól van«. »Parancsolni nem szeretett, nem is értett hozzá«, minek köszönhetően pillanatok alatt szétprivatizálták a később a Wallisnál elhelyezkedő üzletemberek Mátyás király háromévtizedes munkával felépített birodalmát. II. Ulászló amúgy az elődnek nem csak országát, nejét is megörökölte, és minden pénzünket föltennénk rá, hogyha ma élne, Nápolyi Beatrix lenne Vajna Timi legjobb barátnője. A puha királyról mi azt állítjuk: ideális alagsori hivatalnoka lett volna egy minisztériumnak, olyan, akit már tíz éve kirúgtak, csak azért kapja még a fizetését, mert túl jelentéktelen ahhoz, hogy megérjen egy iktatást, de óriási tévedés volt rábízni az országot. Ellenvetésül föl lehet vetni, hogy azért II. Ulászló mégse lehetett annyira rossz, hiszen uralma alatt csak béke honolt huszonöt évig, de könyörgünk, ez konkrétan a züllés békéje volt. Az ország szétlopását és a végvárrendszer lerohasztását fia, II. Lajos szívta meg: »Zuhanunk, zuhanunk, Szentatyám!« – írta egyik utolsó levelében a pápának, mikor egy nagyvolumenű IMF-hitelért könyörgött, de az ország akkori szellemi és erkölcsi állapotát ismerve a kapott pénzt is elbaszták volna olimpiarendezésre. Még akkor is díszes lovagi viadalokat rendeztek kakasoknak és sárkányoknak beöltöztetett páncélosokkal, mikor már nem volt cash a végvári vitézek fizetésére. A röhögőgépért kiáltó történet végül a mohácsi csatatéren ért véget, tíz évvel II. Ulászló jobb létre szenderülése után. (...)

4. Nagy Lajos első nápolyi hadjárata

Mel Gibsonnak kéne filmet rendezni Nagy Lajos életéről, hiszen a király képtelen volt felfogni: a vért nem arra találták ki, hogy a testen kívül folyjon. A Ridikülben ezt azzal magyaráznák, hogy nyilván Oroszlán jegyű, mi megelégszünk azzal, hogy egy pszichopata barom volt, hiszen köztudottan ezt takarja a »lovagkirály« eufemizmus. Nagy Lajos viselt dolgait Küküllei János és később a Kaliber Magazin szerkesztőjeként elhelyezett Névtelen Minorita örökítették meg, ellentmondás nélkül, hiszen senki se mert neki szólni azután, hogy egyszer kettévágott egy törpét a Sir Lancelot étteremben. Negyvenéves uralkodásának szinte nem volt olyan éve, amikor nem indított valamerre hadjáratot, ezekhez általában elég volt neki annyi indok, hogy elkiáltotta magát, »ez az ország támadni akar«, aztán lerohanta. A nápolyi kalandnak kivételesen súlyosabb oka volt: öccsét a nápolyi király lányához, Johannához adták férjül, de mikor az após meghalt, a lány egyedül örökölte a trónt, a magyar herceget átejtették az olaszok. Felvilágosíthatták volna előre, hogy Nápolyban már az is nagy eredmény, ha elviszik a szemetet. Nagy Lajos először békés eszközökhöz folyamodott, és ihletett adva a Baumgartner Zsoltot a Forma-1-be bevásároló Medgyessy-kormánynak a Magyar Királyság teljes nemesfémkészletével sikerült legalább »társuralkodói« címet venni az öcsikének, aki azonban nem sokáig örülhetett: felesége és szeretői megfojtották. Nagy Lajos úgy döntött, fegyverrel szerez elégtételt, de az 1347-es nápolyi akció még a módszeresen elbaszott középkori hadjáratok közül is kiemelkedett kudarcával. A kötelező zsoldoslázadást a pestisjárvány kitörése is nehezítette, Nagy Lajos ugyan bevette a várost, de ott kifújt, mint a Guns N' Roses. Úgyhogy csak addig maradt Dél-Itáliában, amíg kikiáltotta magát Szicília és Jeruzsálem királyának – ilyet mi is szoktunk hajnal hat felé -, talán még egy vakondot is agyonbaszott, aztán hazatért megbolhásodott seregével és a középkor Európát megharmadoló pestis bacilussal, ami csak azért nem okozott nagyobb pusztítást Magyarországon, mert még nem volt tömegközlekedés. Hát nem az ilyen hadjáratokból szoktak klipet forgatni. Példaképe amúgy Szent László volt, kedvenc szórakozásai a diósgyőri lovagi tornák, a pankráció és a Monster Truck-futamok. De ne legyünk kegyetlenek: Bolgárölő Bazileoszhoz képest Nagy Lajos is csak egy a száját epres Labellóval kenő Vastag Csaba volt. Viszont, fájdalom, az is csak nagy tévedés, hogy uralma alatt »három tenger mosta Magyarország partjait«. Persze, Nógrádi Györgynek meg 800 nője volt.

3. Árpádék megálltak a Kárpát-medencében

Ha Árpád nem elkötelezett lájkolója Petőfi Sándor official Facebook- és Instagram-oldalának, minden másként alakul. De a vezér rajongó volt, így amikor megérkezett a Kárpát-medencébe, azonnal elindult a Vereckei-hágó slammerversenyén, és Lehel kürtkíséretével elkezdte szavalni: »Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom / Börtönéből szabadult sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom.« Amíg mondta a verset, a szoláriumlobbi képviselői már összeölelkeztek és Mészáros Lőrinc ostorgyárának igazgatója is a levegőbe csapott, mert már mind tudták: maradunk, mire nagyot dobbant a Pilisben a Föld Szíve. Pedig elcsattoghattunk volna a Riviéráig, ahol »őrült kékjét a tenger ontja«, ahogy Ady írta, és lehet, hogy Petőfi se látta volna a világ legszebb tájának a poros Alföldet, ha egyszer elviszik Nizzába. De nem. Megálltunk itt egy európai kereszteződésben, amelyet konkrétan csúcsbirodalmak használták semleges pályának, ha le akarták játszani a meccseket. Itt megfordult mindenki, mint a Wichmann kocsmában rántott húsos szendvicsért. Persze ha erről az irracionális megállásról rendeznénk nemzetközi konferenciát Soros-pénzből, Bruce Willis nyilván benyögné, hogy akkor jó ötletnek tűnt. Akkor viszont elkerekedne a szeme, amikor megtudja, hogy a helyválasztás okozta frusztráció miatt a Balatont seanek hívjuk, a Mecseket hillnek, de ami a legdurvább: a Die Hard 5-öt filmnek. És akkor még nem is tudná, hogy van, ami végképp menthetetlenné teszi Árpádék fékezését: az, hogy annak nyomán így készülhetett el a Honfoglalás című film, »nemzeti nagylétünk nagy temetője«. Amikor megnéztünk, akkor vágytunk vissza először az Urálba.”