Mi az igazság az L. Simon-bekötőút történetéből?

„- Nyáron maga az államtitkár jelentette be, hogy 795 millióból felújítják az utat. Miért maradt ez el?

- Nem tudjuk az okát, de azt gondolom, hogy a sajtóban megjelent támadások miatt. Annyi valótlan állítás jelent meg az ügyről, hogy végül, azt hiszem, nem merték megcsinálni. Ezért meglehetősen haragszom, mert Gárdonynak és az egész térségnek fontos lett volna. Belekevertek minket egy politikai játszmába.

- L. Simon mennyiben lett volna kedvezményezettje a projektnek?

- Azt mondanám, hogy annyiban, mint bármelyik gazda, akinek az út két oldalán van birtoka. Nézzék meg, a borászatához egy kisebb bekötőút vezet, ami mindjárt az elején, nem sokkal a város széle után leágazik a felújításra szánt országútból. Az igazi kedvezményezett Zichyújfalu több mint ezer lakosa lett volna, akik ezen az egyetlen – minősíthetetlen állapotú, majdnem járhatatlan – úton kapcsolódnak a Velencei-tó térségéhez, az M7-es autópályához, Székesfehérvárhoz. Hozzájuk ezen az úton jár a volánbusz, a mentő, ezen járnak dolgozni.

De nekünk, gárdonyiaknak is fontos lenne, mert az agárdi gyógyfürdő évi 80 ezer látogatójából legalább 20 ezren dél felől érkeznek. Van egy külterületi településrészünk, az állami gazdaság egykori majorsága, Csiribpuszta, ahol körülbelül 160-an élnek, többségükben nagyon szegény emberek. Nincs kint óvoda, iskola, a gyerekek buszon járnak be Gárdonyba az úton, a felnőttek közül sokan kerékpárral jönnek be dolgozni, ami most életveszélyes. Miattuk szerettük volna ezt az utat, nem az államtitkár miatt, de annak nyilván örültünk, hogy lobbizott érte. Ő a térség országgyűlési képviselője, miért ne lobbizott volna?”