„A jelenleg 92 éves Henry Kissinger az Egyesült Államok legismertebb volt külügyminisztere és külpolitikai tanácsadója. A közbeszédben leginkább csak elismerősen szoktak róla nyilatkozni, mint nagy stratégáról. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb. Greg Grandin The American Conservative honlapján megjelent írása szerint a Harvardon végzett tudós tevékenysége vetette meg a jelenlegi közel-keleti válság alapjait. (...)
Az 1970-es évek óta mindegyik kormány fontosnak tartotta fenntartani a Kissinger által kialakított szövetséget a Szaúdi-ház és Washington között. Ugyanis a közel-keleti kőolajat biztosítani kellett, mint ahogy ellensúlyozni a síita radikalizmust és a szekuláris nacionalizmusokat. Az a környezet, amely értelmet adott ennek a szövetségnek, azonban jócskán megváltozott. Ennek ellenére a fegyverkereskedelem, amelyet Kissinger beindított, továbbra is folyik az öböl-menti monarchiával. A New York Times szerint Szaúd-Arábia csak tavaly több mint 80 milliárd dollár értékben vásárolt fegyverzetet. Ezzel az összeggel Szaúd-Arábia többet költött, mint Anglia vagy Franciaország, és a világ negyedik legnagyobb fegyverpiaca lett. A Vietnám utáni időszakhoz hasonlóan a közel-keleti királyság most is jól jön az amerikai fegyveriparnak. A szaúdiak pénze ugyanis ellensúlyozni tudja a korlátozott védelmi költségvetés miatt kiesett bevételt.
Ha az nem lenne elég, hogy Kissinger nagyban hozzájárult a közel-keleti fegyverkezési verseny, a „petrodollár”-függőség, az iráni radikalizáció és a Teherán-Rijád konfliktus kialakulásához, van ennél egy nagyobb bűne is. Greg Grandin szerint a diplomatának az iszlamizmus megerősödésében is szerepe volt. Afganisztánban az 1973-as puccs után egy szekuláris, köztársaságpárti, de enyhén szovjetbarát kormány került hatalomra. Az USA-nak és Iránnak ez nem tetszett. Az Egyesült Államok Iránon keresztül próbálta meg rávenni a kormányt, hogy fejlesztési segélyekért cserébe adja fel szovjetbarátságát. Ezzel még sok baj nem lett volna. Mindeközben azonban az iráni titkosrendőrség, a SAVAK, pakisztáni párjával, az ISI-vel vallási radikálisokat kezdett támogatni Afganisztánban, hogy destabilizálja a hatalmat. Kissinger ekkoriban Pakisztán katonai támogatásának újraindítását támogatta. Hozzáférhető bizonyíték nincs, hogy közvetlenül Kissinger vette volna rá az iráni és pakisztáni titkosszolgálatokat Afganisztán destabilizációjára. Térségbeli tevékenysége azonban közvetetetten hozzájárult a dzsihádizmus fellángolásához. Irán támogatása, az újraindított katonai kapcsolatok Pakisztánnal, a szaúdi fegyverüzletek mind elősegítették a mostani helyzetet.