Nekünk nincs mit veszítenünk, csak nekik van vesztenivalójuk. És bár övék a hatalom, az igazi erő mögöttünk áll, mert világosan látszik, hogy többségnek elege van abból, amit az oktatásügyben művel a kormány. Csak az a kérdés, hogy hiszünk-e abban, hogy érdemes tiltakozni. Nem a kormány az ellenfél, a nevetséges oktatáspolitikusaik és a pofátlan helyi klientúrájuk valójában jelentéktelen. Az igaz ellenfél a közöny, a sokak által vallott apátia, amelyből az a nézet következik, hogy nem érdemes tiltakozni.
Pedig érdemes. Ha a másik emberért, vagy a pedagógusokért nem hajlandó valaki kiállni, ám legyen. De azt mindenkinek értenie kell, hogy itt nem is csak róluk van szó, hanem a saját gyerekeinkről és az ő jövőjükről. Az ő szemükbe nézve gondolja végig mindenki, hogy tűri-e tovább azt, amit a kormány az oktatással művel.”