Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) hitelt kölcsönöz a román közvélemény szemében az időről időre felbukkanó forgatókönyvnek, miszerint Magyarország Moszkva támogatásával Románia feldarabolásán ügyködik.
„A román nemzeti ünnepen őrizetbe vett hatvannégy vármegyés »terrorista« olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyet sem a román, sem a romániai magyar társadalom nem vett komolyan. Szemmel láthatóan nem is tud mit kezdeni vele. (...)
A szervezet a Székelyföld autonómiájának kiharcolása mellett »a Szent Korona Országának visszaállítását« tekinti céljának. Szőcs Zoltán a Transindex portálnak korábban arról beszélt, hogy a harcot szorosan értelmezik, »vér nélkül nem lehet«. Igaz, eddig a román hatóságok provokálására szorítkoztak. A legmerészebb akciójuk tavaly márciusában történt. A Székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi rendezvényen mintegy kéttucatnyi HVIM-tag – élükön a kézdivásárhelyi »maggal« – összetűzésbe keveredett a rendőrökkel. Közben azt skandálták, hogy »Székelyföld nem Románia«, »Bocskorosok, takarodjatok haza!«, »Vesszen Trianon!«. Az incidens után a Jobbik, az Új Magyar Gárda, a HVIM és a Betyársereg több tagját kitiltották Romániából.
A kérdés, amelyre egyelőre senki nem tudja a választ, hogy ezúttal meddig akartak elmenni. Az ügyészségtől származó információk szerint embert ölni nem akartak, »csupán« megzavarni – kukában elhelyezett petárdákkal – a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett felvonulást. A párizsi vagy isztambuli támadásokhoz képest ez diákcsínynek tűnhet, viszont félő, hogy jogilag irredenta motivációjú terrorcselekménynek minősíthető. Feltéve persze, ha az ügyészség bizonyítani tudja a félelemkeltés szándékát. Ha Bekét terrorizmus vádjával elítélik, az »ártatlan« petárdák hosszú időre aláaknázhatják a romániai magyarság kapcsolatát a román többséggel, és ezzel a legitim jogköveteléseit is.”