Ebből elég!
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Ugyanis a vállalat ne legyen szociálisan felelős – az ember, a befektető, a részvényes, a menedzser, a munkavállaló legyen az. A sajátjából. És ne a vállalatéból.
„Kell-e örülni, hogy egy gazdag ember eladományozza vagyonának 99%-át? Persze, ha ez azt jelenti, hogy Isten felé fordul. Jézus nem azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy add oda mindened. Hanem, hogy add el, és kövess engem! (Mt19:26, Mk10:21, Lk18:22)
De mi történjen, ha valaki úgy adja oda a vagyonát, hogy nem teszi meg a második lépést? Vagyis, ha az adományozás nem azért történik, hogy Isten felé tudjon fordulni, hanem azért, hogy »küzdjön a társadalmi igazságtalanság ellen«, megnyugtassa a lelkét?
A válasz persze elsőre nyilvánvaló: a szegényekről gondolkodni minden ember kötelessége. És, ha valaki ezt a sajátjából teszi, akkor azzal legalább jó példát mutat. Elvárható a gazdag embertől, hogy figyeljen a szegényre, az elesettre, segítse azt.
Különösen fontos ez a példamutatás – teszem hozzá –, amikor a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának korát éljük. Ugyanis a vállalat ne legyen szociálisan felelős – az ember, a befektető, a részvényes, a menedzser, a munkavállaló legyen az. A sajátjából. És ne a vállalatéból. Mert ha a vállalat »szociálisan felelős«, akkor olyan pénzt ad oda, ami végső soron másnak járna (a részvényesnek, a munkavállalónak, a szerződési partnerének) – más pénzét költi olyan dolgokra, amikre a vállalati döntéshozók jónak látják. A befektetők, a munkavállalók, a beszállítók kapnak azért kevesebb pénzt, hogy a menedzsment szerint fontos társadalmi célokra jusson. Ha valaki jótékonykodni akar, adjon a sajátjából – és ne másokéból. (Természetesen lehet, hogy a vállalat a »sajátjából« ad, azért, hogy növelje a saját reputációját, hírnevét, jobb legyen a PR-ja. Ekkor viszont nincs mit ünnepelni rajta: ez egyszerűen egy ügyes, farizeusi átverés.)
Amikor a gazdag a sajátjából ad, akkor legalább példát mutat. Persze, a példaadás megköveteli azt is, hogy kürtöltessen maga előtt – ami a Tanítással ellentétes. De talán bocsánatos bűn, ha valóban a példaadás a cél, és nem a saját PR növelése. Mint a maffiózónál.”