Olyan kormány kellene, aki nem lop

„Válasz Bozlék Misi felvetéseire Kedves Bozlék Misi!

0.) 70-es, 80-as évek: szándékosan nem romantikázok, mert politikailag könnyű félremagyarázni, ha példaként hozom, pedig tény: abban az átkosban a társadalmi igazságosság jobban működött: a legszegényebb, leggazdagabb közötti különbség sokkal csekélyebb volt, és minden gyerek eljutott legalább egy úttörőtáborba. Abból, ami hasznos volt, abból az időből, bizony jó lenne előszedni, és csak a rosszat elfeledni.

1.) »a társadalom érzékenységet lecsavarták minimumra«: tehát semmire nem érzékeny már a társadalom, az emberek. Hetente milliárdos csalások, korrupció csúcsra járatva - és a társadalom már mindezzel nem foglalkozik. Nem hogy 2005-ös gazdamegmozdulás nincs, nem hogy taxisblokád nincs: de kifejezetten magasról tesz mindenki mindenre. S megértem: mert a legtöbb ember úgy van vele: »megvan a magam baja, ez is lop, a másik is lopott, egyikkel se volt/lett nekem se több, se kevesebb, hát teszek rá«. Az emberek nem érzik közösnek a köztulajdont, és nem értik, hogy ezek az EU-s pénzek azárt vannak (lennének), hogy ők úgy éljenek, mint mondjuk egy holland átlagpolgár. Erre van kitalálva: a regionális kiegyenlítést szolgáló EU-s támogatási alapok, nem pedig arra, hogy a kormányhoz közelállók hazavigyék a pénzt és milliárdosok legyenek. Szóval a »minimumra csavarást« úgy értettem: semmire nem reagál, s ha nem is agyhalott, de teljesen érzéketlen állapotban van a társadalom. Asszem szép magyar szóval úgy mondják: »deszenzitivizáció«. Erről írtam, mert én azért vállaltam ezt a melót, mert bizony állatira zavar, ami történik az országgal, és fel sem merült bennem, hogy másokat pedig ennyire nem.

2.) Igen, ez igaz így, de nem így értettem. Ugye az elmúlt 20 évemből egy tetemes részt a harmadik szektorban, civil szervezetek között töltöttem, akik jobbá akarták tenni az országot. Ma az állam a közfeladatokat (is) monopolizálja, és tönkretesz minden állampolgári kezdeményezést, aki tenni akarna a jóért. A szoci kormányok loptak, de hagytak bennünket dolgozni, és nem akartak pusztán azért eltiporni bennünket, mert nem az ő szekerüket toljuk. A mostani állam azt mondja: nem kellenek civil szervezetek, nem kellenek állampolgári kezdeményezések. mert aki ilyet csinál: az felhívja a problémákra a figyelmet, ebből úgy tűnik, hogy az állam és a kormányzás nem tökéletes, így aki ilyet tesz, az forrásháttértől függetlenül: Soros-bérenc, vagy norvég-zsoldos. Egy fajta civil kell: aki a kezéből etethető és békefelvonulást szervez a kormány nagyságának demonstrálására.

Persze, dolgozni kellünk - másra sem kellünk: a lényeg, hogy dolgozz, dolgozz, dolgozz, termeld az adóforintokat: de nem kapsz cserébe se közbiztonságot, se jó egészségügyet, se jó oktatrást, se környezetbiztonságot se lópikulát sem. Megélhetsz minimumon, fizetheted a rezsit, de a pofát sutba, mert különben ez is veszélybe kerül! Így működik az állam. Mehetsz stadionba szurkolni - és hallgathatod önnön nagyságukat a közmédiában - ezt kapod, és hallgass cserébe.

3.) Megoldás - naná, hogy lenne. Jogszerű eszközökkel vissza kell szedni amit csak lehet, abból, amit elvettek. Arra vagy kíváncsi, hogy tennénk? A következő egy évben igyekszem majd sok helyen beszélni erről, mert meg kell értetni az emberekkel a gond nem elemi katasztrófa, hanem bajba taszítottak bennünket olyan emberek, mint akik az országot vezették, akik közvagyont privatizáltak, akik nem vállaltak normális szerepet a közfeladat finanszírozásban. Ha úgy adódik kell vagyoni adó, kell állami foglalkoztatás - gazdaságilag fenntartható módon, ha kell újra alapokra kell helyezni az ország berendezkedését, de minél több időt cseszünk el tétlenséggel, annál nagyobb lesz a baj, mert addig pár százan annál több vagyont lopnak ki a közösből s betonozzák be a jelenlegi rendszert olyannak, amilyen most. A megoldás átfogó, radikális átalakításokat kínál, aminek az első lépéséhez olyan kormány kellene, aki nem lop, és aki az emberekért - nem pedig saját magáért dolgozik. Hagyom a propagandadumát, nyilván nem tudok egy kormányprogramot egy bejegyzésbe beírni, de ami bizonyos: ellentétes irányba tartunk továbbra is, mint ami a helyes lenne.

Tisztelettel és barátsággal: SRB

Ps: bocsánat a tegező formáért, reflexből válaszoltam, nem figyeltem, hogy a »Misi« egy nálam érdemben idősebb embert takar, aki javában »Mihály« már, habár a kérdésből ez kiderült. Bocsánat érte, lusta vagyok újrafogalmazni a levelet, de kérem úgy kezelni, hogy így is megadom a tiszteletet.”