Mértékadó brit lap: Zelenszkijnek valószínűleg meg kell alkudnia Putyinnal – és ezt már ő is tudja
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
Hatvanhárom év óta először lőtt le NATO-tagország orosz repülőgépet. Mi lesz most?
„Hatvanhárom év óta először lőtt le NATO-tagország orosz repülőgépet. Mi lesz most? Uri Friedman a The Atlantic oldalán megjelent cikkében a török légtérben november 24-én lelőtt orosz vadászbombázó incidensét elemzi: »Ha új konfliktust nem is fog okozni, megnehezíti egy régebbi ellentét lezárását« – írja a szerző. (...)
Oroszország szeptemberben kezdte meg a légitámadásokat Szíriában, általában Törökország déli részéhez közel. Ezen a területen történt az incidens is. Októberben már többször közel kerültek a török légtérhez, és Friedman szerint ez a török elnököt arra késztette, hogy megszorításokkal fenyegetőzzön az egyre inkább erősödő orosz-török kereskedelmi kapcsolatokban. Emellett Erdoğan azt is nehezményezte, hogy az oroszok a szíriai türkméneket (turkománokat) bombázzák, akik török származásúak (nem mellesleg Aszad-ellenes lázadók és magukra vállalták a katapultált orosz pilóta lelövését).
Egyesek azt feltételezik, hogy Oroszország betörései a török légtérbe nem véletlenszerűek: szándékosan tesztelik Törökországot, a NATO-t és az amerikaiak által vezetett koalíciót, illetve az általuk felvázolt, a Szíria jövőjére vonatkozó, Bassár el-Aszad nélküli víziójukat. Az elképzelés szerint biztonsági övezeteket alakítanának ki Szíria északnyugati részén, ahol az orosz bombázók a legaktívabbak.
Friedman szerint az elmúlt hetek eseményei – az orosz utasszállító lelövése Egyiptomban, a párizsi támadások – új lendületet adtak a szíriai konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai tárgyalásoknak. Már arra vonatkozó hírek is megjelentek, hogy a nagyhatalmak meglepő haladást értek el és kilátásba helyezték Aszad és a kevésbé radikális lázadó csoportok közötti tűzszünet megkötését.
Ha a törökök és az oroszok közötti proxy-háború intenzívebbé válik, az akadályozhatja a rendezési folyamatokat és gátolhatja a kompromisszumok megkötését, amelyek kritikusok lennének még egy látszólagos béke elérése szempontjából is Szíriában. Ha a két fél továbbra is támogatásáról biztosítja az általuk preferált frakciókat, csak tovább nyújtják a polgárháborút.”