„Akárhogy is nézzük, Gaiman Csillagpora pontosan egy ilyen tó: mély, sötét, megtévesztően nyugodt. Észre sem vesszük, máris alámerültünk benne. Egy szívhez szóló, keserédes történet, mely egy felnőtt szemével, de egy gyerek szívével tárja elénk a tündérek birodalmát.
Gaiman elmondása szerint két ötlet szolgált a Csillagpor alapjául: az egyik, hogy egyszer egy arizonai sivatagban tartott parti során kiment rágyújtani, és a városi fényektől távol kristálytisztán látta egy hullócsillag ívét. A másik, amikor akkori feleségével egy kirándulás során megpillantott egy tátongó rést egy angol vidéken álló falban. E két alapot ötvözve született meg a szóban forgó regény.
A Csillagpor egyben egy szójátékra is épül, elvégre az angol nyelvben van egy második jelentése is, mégpedig álmodozó, naiv romantika. A szóban forgó regény persze minden, csak nem naiv, ellenben az álmodozás és a romantika nem áll távol tőle. Gaiman Tolkiennál régebbre nyúl vissza, Dunsanyhez és a preraffaelitákhoz, világát pedig tündérekkel, boszorkányokkal, hercegekkel, eget szelő hajókkal népesíti be, miközben régi mondókákból és regékből építi fel alapjait.”