„Kíváncsi szemek figyelik mostanában a Mikulásokat. Erről a minap első kézből értesülhettem, miután a feleségem munkahelyi mikulásünnepségre vitte két gyerekünket. Óvodás kisfiam éberségét még könnyen elaltatja a piros sapka és a hófehér szakáll, de kisiskolás lányom az ajándékok kiosztása után feltette a kérdést: »Anya, te tényleg nem vetted észre, hogy az egyik kollégád volt beöltözve?« A leleplezett munkatársnak szerencsére nem kellett komolyabb retorziótól tartania, mivel feladatát – jogkövető állampolgárként – ingyen és bérmentve végezte. Így az ügy legkomolyabb következménye, hogy a kíváncsi szemek tulajdonosa kevésbé hisz a csodákban.
Nem volt ilyen szerencséje annak a Mikulásnak, akit a NAV ellenőrei buktattak le. Ők már rég nem hisznek a csodákban, nem téveszti meg őket a fehér szakáll. Sőt, mint a TV2 riportjából kiderült, az adóhatóság emberei biztosra mentek: szülőnek álcázva házhoz hívták a Mikulást, majd amikor az a műsor végén nem adott számlát, előkerültek az igazolványok. (Arról nem tudni, mindez hogyan érintette az álcázáshoz használt gyerekek érzelmi fejlődését.) A csőbe húzott férfi – akire akár kétszázezer forint büntetés is kiszabható – a Tényeknek nyilatkozva elismerte: nem gondolta, hogy az év egyetlen napján végzett munkáért érdemes lenne kiváltania a mikulásigazolványt. Hiszen kényszermikulásként egész évben fizethetné maga után a közterheket, így pedig nem érné meg neki az egész. A szabályok alól persze egyetlen Mikulás sem lehet kivétel, de az internetes fórumokon azóta is zajlik a vita arról, nem mentek-e túl messzire ezzel az akcióval az adóellenőrök.
Ez az eset is rávilágít arra, milyen neuralgikus ma az állam és a Mikulások viszonya. A kormányzat a jelszavak szintjén támogatja ugyan a kis és közepes Mikulásokat, sokan mégis úgy érzik, bolond, aki ma Mikulásnak áll Magyarországon.”