Nem fér annyi szuperlatívusz a leadbe, amennyit képesek lennénk leírni Az ébredő Erőről. Aprócska DE* azért van. Spoilermentes kritika.
„Minden benne volt, ami a Csillagok háborújában magával ragadó: fajok, bolygók, technikai kütyük változatossága, egy rendkívül komplex alkotásban, vicces riposztokkal és pont olyan mennyiségű akcióval, fénykardpárbajjal és robbanással, amennyi még pont egészséges. Egy gyönyörű mese, ami magával ragad felnőttet, gyereket egyaránt. Azt akartam, hogy ez a film kapjon el, rántson be, nyűgözzön le és taposson gyomorszájon. És megkaptam. Próbáltam kritikus szemmel tekinteni Az ébredő Erőre, de annyira beszippantott, hogy kisfiúként szorítottam a szereplőkért, feszülten vártam mindent, AZOKON a dramaturgia pontokon, és kis híján könnyeztem a katartikusnak szánt pillanatoknál. Nem az újságíró ült ott, hanem a fanboy. Aztán lement a stáblista, és még mindig csak ültem. Kérdezgették, hogy milyen volt és csak hebegtem habogtam, mintha egy vuki barátságosan tarkón vágott volna. Ez a film több mint két óra tömény SZÓRAKOZÁS volt, a legjobb fajtából. Még szerencse, hogy vettem jegyet szombatra, meg jövő szerdára is, mert megint látnom kell. Egyelőre megelégszem ezzel, aztán tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban. És ezeket ugyan már nem Abrams rendezi, de nagyon remélem, hogy ott lesz, és rácsap Gareth Edwards meg Colin Trevorrow mancsára, ha valamit rosszul csinálnak. Mert Abrams megérzett valamit. Rátapintott valami olyasmire, amire a rajongók A Jedi visszatér óta várnak.
*Ja, majdnem elfelejtettem, a DE!
DE MEGNÉZEM MÉG VAGY ÖTSZÖR!”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Mentsd meg Amerikát! címmel jelenik meg rövidesen a januárban hivatalba lépő amerikai elnök új könyve.
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
