Hóman és a szekfű

„Hóman, noha ennek a körzetnek volt a képviselője, azért csak kitette a lábát innen, amikor miniszteri rendeletben egészítette ki az e tekintetben nem elég alapos zsidótörvényeket a zsidó középiskolások számának limitálásáról, vagy faji alapon elkülönített osztályok indításáról. Vagy amikor Teleki Pál miniszterelnöknek javasolta, hogy fogadja el »Hitler és Mussolini faji gondolatát«, és »az eddigi kompromisszumokkal szakítva” terjesszen be újabb „faji alapú törvényeket«. Amikor Szálasi nyilas parlamentjével Sopronba ment, már nemigen volt visszaútja. Előzőleg még Horthy körén belül is a jobbszélhez tartozott – ezért becézték »Nyilas Pufinak« -, tagja volt a kiugrást megakadályozni akaró parlamenti csoportnak.

Hóman valóban sok fejlesztést indított el a városban. Csakhogy nem lehet fél szobrot állítani, fél fejjel, fél kézzel, fél lábbal, mondván, hogy az csak Hóman egyik fele előtt tiszteleg. A szobor a teljes embert teszi példaképpé. Akit ugyan jogilag rehabilitáltak, érvénytelenítve a kizárólag a háborúba lépés megszavazásával foglalkozó népbírósági ítéletet. Ez valóban nem rajta múlt, de mégiscsak volt „háborús bűne”. A Szépírók Társasága jogosan nevezi bűnösnek „faji polgárháborúban”.

A kormány kínban volt. Egyfelől nem akart náci-szimpatizáns hírbe keveredni épp most, amikor Orbán európai vezető szerepre tör. Másfelől óvakodott összeveszni a Hóman-szobor mellé felsorakozó híveivel. Ezért úgy tett, mintha semmi köze nem lenne az »önkormányzati ügyhöz«. Pedig a szoborra állami pénzt kapó Hóman Alapítvány egyébként sem számít a mostohagyerekének. Noha kuratóriumi elnöke korábban jobbikos volt és zavaros off-shore hátterű pénzbehajtó cége van, az igazságügyi tárca mellett már a Magyar Művészeti Akadémia és a civilek támogatására szolgáló alap is milliókat adott neki. Hóman kultusza alkalmas légyfogónak látszott a jobbszél odavonzására. Csakhogy a botrány túl nagy lett, a tiltakozók győzni látszanak..

Nézegetem az alapítvány honlapját. Az áll rajta: »Feltöltés alatt«. Attól félek, a fejünk is. Ezt a szobrot talán feladták, de a történelmi agymosás folyik tovább.”