A frissen megválasztott Justin Trudeau kanadai miniszterelnök a múlt héten mutatta be kormányának tagjait. A harmincfős kabinetben orvos az egészségügyi, szegénységgel foglalkozó közgazdász a családügyi, Nobel-díjas a tudományügyi, nő a nőügyi, asztronauta a közlekedésügyi miniszter. És így tovább. A kormányban van két szikh, két őslakos, van meleg, muszlim, ateista, vak, vörös hajú és kerekesszékes. Emellett pedig pontosan ugyanannyi nő és férfi alkotja a Trudeau-kabinetet.
Első ránézésre úgy tűnik, hogy a Trudeau-kormány valamiféle South Park-poén, de ez a valóság, és nincs is vele semmi baj. A kanadaiak választottak, a győztes Liberális Párt miniszterelnök-jelöltje pedig a lehető legprogresszívebb alapokon mérnökösködte össze a kormányát a feltehetően rátermett emberekből. A válogatás módja önmagában politikai üzenet. Amikor arról kérdezték, hogy miért tartotta fontosnak a nemi kiegyensúlyozottságot, a fiatal politikus így felelt: „Mert 2015 van”. Aztán a rövid derültség után még hozzátette ezt is: „a kanadaiak remek parlamenti képviselőket választottak szerte az országban, én pedig örülök, hogy volt alkalmam közülük kiemelni néhányat a kormányban.”
Az elmúlt egy hétben az egész világ újságai csodájára jártak a kormánynak, itthon pedig terjedni kezdett a kanadai kabinet mellé rakva a magyar kormány képe is, amelyet tizenegy középkorú, keresztény férfi alkot – nő Németh Lászlóné óta nincs közöttük. Közülük tudomásunk szerint sem nyíltan meleg, sem vak, sem Nobel-díjas egyén nincs, de még egy darab szikhet sem sikerült előkeríteni a honvédelmi tárca élére. A viccet félretéve: ha nagyon kell antitézist keresni Trudeau hiperkiegyensúlyozott kormánya mellé a nyugati féltekéről, akkor az Orbán-kormány tökéletes példa lehet.
De mennyire van 2015 a magyar sajtóban?